Csirkés dolgok

Hát a hógolyóknak leáldozott az ő napjuk. Olyan nagyon nem is lettek golyók. Vagy rossz helyről vettem őket, vagy egyszerűen ők már amolyan tápra tenyésztett fajták. Szerintem inkább az előbbiről lehet szó egyébként. A kettős hasznú pipijeim közül is - ugyanonnan vettem egy részét - van aki elég kis termetű is aminek még alig látszik a taraja. És van olyan, aki "hatalmas" a többihez képest, kotkodál ahogy kell és feltételezem, hogy ő örvendeztetett meg az első tojásunkkal is. (igen, most már tojást is tojnak). Apropo! Valamiért két alkalommal eddig lágy héjú tojást produkált az egyik pipi. Utánaolvastam és ez állítólag az almaecettől is lehet amit az ivóvízbe rakunk. Hetente egyszer kellene csak, én viszont rendszeresen adtam nekik, naponta. Tekintve, hogy már született egy teljesen normális tojásunk is, remélem, hogy nem valami fura tyúkunk van, aki csak ilyet tud, hanem az almaecet megvonás révén csak és kizárólag szép, kemény héjú tojásokat kapunk ezentúl.

Resszkessetek tojglik!

Nna szóval. Leáldozott a hógolyóknak az ő napjuk. Szegény Borzika kimúlt magától (nem akarok erre túl sok szót vesztegetni, nyilván ha egy visszamaradott pipit megveszünk kiskedvencnek, az ilyen korai veszteségre számítani kell), a többieket meg hát azért vettük, hogy a vágósúly elérésekor le legyenek darabolva. Szóval 10 hógolyóval indultuk, abból egy volt a szent tehenünk (Borzika), egy a pszichocsirke, egyet kényszervágni kellett, kettőt levágtam mikor apukámék vendégségbe jöttek, így maradt öt. Azt már nem aprózzuk, bár a magamfajta kezdőnek egyszerre kicsit sok. Öt pipinek mindenképpen csak egy felessel indulok neki és a végén már rágyújtok meg káromkodok. Mer' a kutya végignyüszíti azt a pár órát rendíthetetlenül, mer' a hátam fáj, mer' kihűlt a víz és lassan már nyúzni kell a csirkét. Azt hiszem én egyszerre három pipi vágására  vagyok jelenleg kalibrálva.

Na ebből mi lesz?

Szóval drágáim, ha fontolgatjátok a csirketartást, első körben mindenképpen javasolnám, hogy nézzétek meg a szomszéd nénit, ő hogyan csinálja. A vágást is. Tessék kipróbálni. Persze lehet csirkét csak a tojásáért tartani, de ők effektíve két évig tojnak, utána le szokás vágni őket is és friss állománnyal pótolni. Meg az almozás elég gyomorforgató tud lenni. És történhetnek váratlan dolgok amire azonnal reagálni kell. Akkor is ha fáradt vagy, ha azt hitted, hogy aznap már nem lesz több dolgod.
Ja, hogy én megbántam-e? Már hogy bántam volna meg. Hiszen még csak most pottyantották ki az első tojást!

A négynapos hétvégén

Sejtettem, hogy  a szeptemberi becsöngetéssel számomra véget ért a kertészkedés, de hogy ez idén mennyire igaz még engem is meglepett. Az idei tanév úgy alakult, hogy hétköznap nem érünk haza este hatnál hamarabb, illetve két hetente pénteken és szombaton Baján tanulom a tanító mesterséget, szóval gyakorlatilag azt se tudtam már, hogy mi terem még és mi nem a kertecskékben. Nem beszélve arról, hogy gyakran a csirkék alól is csak hetente tudok kiganézni, amit az ellenségeimnek se kívánok :)

Az őszi napfénynek is van ereje

No de itt a jól megérdemelt négy napos hosszú hétvége. Ideje alaposabban körülnézni a házunk táján.
A tyúkocskák szépen növekednek, némelyiknek egészen tyúk formája van már, de még nem tojnak. Napok kérdése, elvileg. A fehérek, akiket a húsáért tartunk, kicsit lassabban nőnek mint, ahogy szeretném, de az őszi szünetben ami még kb egy hét valószínűleg az örök vadászmezőkön fognak már kapirgálni, kotkodálni, meg mindent összekakilni. A kaki téma a legújabb probléma amivel botcsinálta parasztokként szembesülünk. Mert szép-szép a kertbe kiengedni a baromfikat, hogy kitisztítsák, meg trágyázzák a kertet. De ők nem csak a kertben mászkálnak, hanem MINDENHOL. Felugrándoznak a teraszra, hogy megdézsmálják a kutyakaját. (a volt férjem erre azt mondta, hogy nem csodálkozzunk  ha egyszer csak ugatni kezdenek). És amerre járnak, arra pottyintgatnak is - nem tojást - mint azt már korábban jeleztem.

A Sarkantyúka virága teljében-októberben

A kert többi része ilyen is-olyan is. Az egyik sarokban még virít egy fél sor sárgarépa. A másikban még ott van a paradicsom, paprika. Utóbbiak már nemigen érnek be, illetve az időjárásnak és talán a permetezés hiányának köszönhetően hamar rothadásnak indulnak. A cukkini sokáig ontotta a sárga, zöld, csíkos terméseket, de mára már csak néhány levél és a földön elterülő, megnyúlt szárak maradtak. Az enyhe időjárás viszont szokatlan, tavaszias tüneteket is produkál. A nyári szárazságot sok növény locsolás mellett sem bírta. A mentáink például teljesen eltűntek, de most megállíthatatlanul ontják a friss hajtásokat.  Néhány fácska a szárazság elől menekülendő, már rég ledobta a leveleit, bátrabb növények viszont most kaptak csak erőre.

Ezeket a kis napraforgókat is átverte az időjárás

Talán nem kell magyaráznom a fentiek ismeretében, hogy ami kerti munka akadt azt ebben a négy napban mintegy két óra abszolúte nem megfeszített munkával elvégeztem.  Azt a kevés diót ami termett (sok szomszédomnak semennyi) már a múlt héten felszedtük Rankoval, ültettem néhány krizit is, meg tegnap árvácskát. Ma már csak néhány növényt meg karót cibáltam ki a földből, leszüreteltem a dísztököket és jó szomszédhoz illően letakarítottam az indáikat a kerítésről. Tulajdonképpen egy nagy projekt lesz még, az egész kert megtrágyázása. De az olyan nagy volumenű, hogy embert fogadunk rá. Nem csak széthordja majd a trágyát, hanem bele is szántja a földbe. A téliesítéssel pedig várok az őszi szünetig.  Szeretnénk ültetni néhány fácskát és majd azzal együtt letudjuk a téliesítést is.

Van még sárga, fehér és rózsaszínű is

Node, kérdezhetnétek, ha csak ennyi a munka, mifenét kezdünk a sok szabadidőnkkel? Hát, jómagam szombaton a házat szedtem ráncba, és isteni székelykáposztát főztem (még almagerezdeket is tettem bele) meg azért pihengettem is, a gyerekek meg az apukájukkal voltak szokás szerint. Vasárnap isteni húslevest főztem fánkot sütöttem, a gyerekek meg a nap nagy részében kint szaladgáltak, játszottak a kertben. Ma volt az a bizonyos kerti munka, említésre nem méltó ebéddel, viszont társasoztunk a gyerekekkel és sütöttünk csokitortát. (a receptet magyarul is beteszem a recepttárba rövidesen) Holnap is iszonyat lazák leszünk. Egyikünk sem vágyik ilyen-olyan programra, nyüzsgésre hiszen egész héten rohangáltunk. Gondolom ezzel ti is így vagytok. Jó pihenést a hosszú hétvége fennmaradó részére!

A.A.Milne: Magány

(ford.: Devecseri Gábor)

Van egy kis házam, odamegyek,

ha túl sok ember zavar,

van egy kis házam, odamegyek,

hol senki sincs velem;

hová senki nem szólhat át,

hol senki se mondja:"nem",

hol mást se mond, ahol tehát

csak én vagyok jelen.

Vége van a nyárnak

Hiába van még mindig ötven fok. Az okosabb fák már most sárgulnak, hullatják a leveleiket. Elegük van a túlélésből, a küzdelemből a sosem látott szárazság ellen. Nem feladják, nem. De elfáradtak. Megkezdik hát visszavonulásukat, reménykedve abban, hogy a következő év könnyebb, jobb lesz.
Valahogy én is így vagyok ezzel. Hiába látok hazafelé jövet a "Laposon" még napozókat, hiába van most is bénító hőség, én már a be- és kitakarításra készülök. Van némi szőlő, amiből reményeink szerint finom mazsolát aszalunk, van valamennyi paradicsom, amit szintén aszalni lehet meg pürének, ketchupnak elkészíteni, van még egy kis cukkini, néhány óriás sütőtök, de lassan ezek kifutnak. A töveket kiszedjük a földből, és vagy a komposztra, vagy a csirkék elé dobjuk.
Kiváncsi leszek rá, hogy azért lesz-e igazi őszünk. Színes fákkal, enyhe de kellemes, napsütéses idővel. Néhol meg szemerkélő, vagy akár zuhogó esővel. Aminek októberben-novemberben örülünk, had induljanak meg a frissen ültetett fácskák, bokrocskák gyökerei.
Szóval kíváncsi leszek...

Rózsaszín, piros, sárga, fehér

7 érv az ellen, hogy a városi dzsungelből kiköltözz az Isten háta mögé

Amint ígértem, most jön a fekete leves. Azaz nem mind arany ami fénylik, több nap mint kolbász, ésatöbbi. Íme:

1. Ha félős vagy, ne költözz az Isten háta mögé. Itt rendszerint nincs közvilágítás, tehát ha ki kell menni a kocsihoz a gyerek mackójáért, akkor az félőseknek kihívás lehet. A nagy csöndben a madarak ugrálálása az avaron úgy hathat, mintha valaki mászkálna odakint. Ugyanez vonatkozik a randalírozó  macskákra. A szomszédok elég messze vannak, télen jópáran beköltöznek a városba.

2. As Isten háta mögött jó ugyan a levegő általában, de azért égetnek az emberek mindenfélét. Néhány buckalakó frissen vágott füvet, meg akár gumit is. Azt szagolni se jó, meg a kiteregetett ruháknak se lesz jó illata tőle. Aztán, ha valaki túl sok állatot tart, nem takarít alattuk rendesen, az se illatos. Nem beszélve a frissen trágyázott földről, főleg, ha nem túl érett sertéstrágyáról beszélünk.

3.Az Isten háta mögött messze van mindentől. Ha nem futja autó fenntartására, kényelmetlen lehet a napi közlekedés. Korán kell kelni, hosszadalmas a buszozás, biciglizés, és télvíz idején kifejezetten kellemetlen lehet. Ha pedig futja autóra, számolni kell az üzemanyag költséggel és javítási, fenntartási költségekkel is.

4. A kertet művelni kell. És ez sok munka, tehát ha nem szereted, nem bírod idővel, energiával, meg kell fizetned valakit, hacsak nem akarsz rusnya gaz halommal szembesülni az álom kert helyett. A locsolás külön esti vagy reggeli szeánsz nyaranta. Jómagam minimum 1 órát locsolok, automata rendszer mellett. A vetésforgó mellett nem tudnék öntözőrendszert kiépíteni, vagy ha mégis, az biztos sok pénzbe kerülne, valamint idegesítenehogy a tervezésnél egy kiépített rendszerhez kell alkalmazkodnom. Az öntözés költséges akkor is ha fúrt kútból locsolás, az áramfogyasztás miatt. Pláne ilyen aszályos évben mint az idei.

5. Megtermeled amit megeszel, de azt bizony le kell szedni, fel kell dolgozni. És ha befőzni kell, akkor azt azonnal kell, ha van kedved hozzá, ha nincs. Ha állatot tartasz, takarítani kell alatta, ami elég gusztustalan lehet finnyásabbak számára. És az állatot le is kell valakinek vágni, feldolgozni. Ha ezt nem tudod lelkileg feldolgozni akkor megfontolandó, hogy tarts-e haszonállatot. Ahogy hűvösödik az idő, vonzhatják az éhes kóbor kutyákat, ami nem veszélytelen, és ha nem tudod jól elzárni az állataid át, nagy pusztítást végezhetnek közöttük.

6. A kutya nem éppen kertbarát állat. Vagy ásni szeret, vagy például a mi esetünkben mindent leszed, felborít, megcsócsál. Persze van megoldás, meg kell oldani, hogy a házi kedvenc ne jusson be oda ahol imádott konyhakertünk leledzik. A macska pedig ha nőstény, akár két-három alommal is megajándékozhat bennünket tavasztól őszig, ha pedig fiú, csúnyán megsérülhet; napokra vagy akár örökre is eltűnhet a nagy kandúrkodás végett. Itt ugyebár az ivartalanítás hozhat megoldást.

7. Az Isten háta mögött nem hogy nincs esély unatkozni, kizárt dolog unatkozni. Amikor ide kiköltözöl, egy újfajta életmódot választász magadnak, amibe nem biztos, hogy a régiből minden belefér. Nyaralni hosszabb időre csak akkor tudsz elmenni, ha van olyan ember, aki addig gondozza a kerted, az állataid.
Nehéz ilyen embert találni, így célszerű a hosszabb üdüléseket a szezonon kívülre halasztani.


Az Isten háta mögé költözni nagy változás lehet az életedben. Nem biztos, hogy pozitív lesz ez a változás, ha felkészületlenül vágsz bele. De!  Mindig akad olyan kert vagy telek, amit nem művelnek, de szívesen kiadják a termény feléért művelésre. Olyan is van aki semmit nem kér cserébe, mert örül, hogy nem kell kijárnia a gazt lenyírni. Nos, ha semmilyen kertészkedős előéleted sincs, érdemes ilyen lehetőséget keresni, hogy kiderüljön, valóban klorofil folyik-e az ereidben vér helyett.

7 érv amellett, hogy a városi dzsungelből az Isten háta mögé költözz

Népszerűek manapság az ilyen listák. Nyilván nem véletlen, hiszen magvas gondolatainkat (esetleg keverve mások magvas gondolataival valamint közhelyekkel) egy adott tárgykörből röviden és lényegretörően ismertethetjük a nagyérdeművel.
Nos, arra gondoltam, hogy néha én is öszerittyentek nektek egy-egy listát. Egyrészt így nagyon trendi leszek, másrészt tetszik is az ötlet. Íme, miért is jó kiköltözni a panelból, belvárosi lakásból, Az Isten háta mögé (melyet definiáljunk most úgy, hogy lehetőleg 2 km-t kell gyalogolni a telektől a buszmegállóig földúton, és a szomszédok a minimum 1600 nm-es telkek miatt nincsenek  egymás popójában).

1. Az Isten háta mögött nyugi van. Esetleges kisgyermeked alvási ütemét nem az fogja meghatározni, hogy a szomszéd mikor esik neki az aktuális lakásfelújítás aktuális fázisának. Jó, jó, "zúg a traktor, szánt az eke", de amellett aztért lazán lehet létezni. És ha itt csend van, nagyon csend van, éjszaka pedig legfeljebb a csillagok meg a hold világít be az ablakodon, nem az utcai lámpák, hirdetőtáblák.

2. Az Isten háta mögött jó a levegő. Ezen nincs mit magyarázni azt hiszem. Tudjátok úgyis: jó levegő=jó alvás és  jó étvágy. És ha ez a kettő meg van,  csak úgy ömlenek a pozitív hozadékok.

3.Kifejezetten hasznos az Isten háta mögött gyereknek lenni. Megtanulja a gyermek, hogy a rántott csirke azelőtt kotyogott, meg kapirgált, hogy júniusban epret, meg kajszit eszünk, július végén meg dinnyét. A nagy udvaron szinte veszélytelenül szaladgálnak más Isten háta mögötti gyerekekkel, had' fejlődjenek azok az idegpályák, amikről manapság már sokat hallani tudományos cikkekben. (ugye ismerjük a  kutyakakis, cigicsikkes játsszótereket)

4. Saját kis oázist alakíthatsz  ki magadnak, legyen az díszkert, vagy veteményes, vagy mindkettő. Mindez pénz és időigényes, de nem rettenetesen. Nyilván minél több a pénz, annál kevesebb idő kell, de úgy 5 év múltán már díszkert és gyümölcsfák esetében láthatóvá válnak az elképzeléseid, csekély anyagi lehetőségek birtokában is. A veteményesnél meg ugyebár minden évben.

5. Mivel az Isten háta mögött tarthatsz haszonállatokat és lehet veteményesed, tényleg elkezdhetsz tudatosan táplálkozni. Tudni fogod, hogy honnan jön a kajád, hány napos a tojás amit a reggeli rántottához törsz fel, mit evett a csirke amiből az ebédet főzöd és mivel volt vagy nem volt permetezve a paradicsom, amit a vacsorához szelsz fel.

6. Nem csak haszonállatokat érdemes az Isten háta mögött tartani. Hanem kutyát, macskát is. Itt valóban jól fogják érezni magukat és a kutya őrzi a házat, a macska meg egeret fog.

7. Unatkozni nincs sok esély.. Február végén már lehet a kertben szöszmötölni egészen októberig.  Ha tehát azelőtt lettek volna "nemtudommitkezdjekmagammal" pillanataid, azt elfeljtheted. Ha állatokat tartasz netán fával fűtesz,télen sem fog fenyegetni az elpuhulás veszélye.

Nos ennyi a mai bölcsesség. Jobb mint az úttörők 12 pontja, igaz? Ha esetleg csóválnátok a fejeteket, hogy "hát azért hallottunk mi téged már panaszkodni is!", jelzem, hogy rövidesen virtuáls papírra vetem az ellenérveket is. Hiszen itt is mint szinte minden ilyen listában, az érvekben ott rejtőzködnek az ellenérvek is.

Pszihocsirke

Áprilisban beszereztem 15 kettős hasznosítású csirkét. Szerintem erről már írtam.  A kettős hasznosítású lényege az lenne, hogy tojik is, meg húst is ad azért. Utóbbi nem túl meggyőző mennyiség, így elhatároztuk, hogy beszerzünk még 10 db húscsirkét.
Ezek a fehér hibridek, jól tartva szép ducik lesznek, tűz piros taréjjal. Én csak hógolyóknak hívom őket.
Nos, a mi pipijeink eléggé leharcoltan néztek ki. Gondolom azért, mert az eladó előneveltként max 3 hétig szándékozik tartani őket, ezek meg már 5 hetesek voltak. Kapták a tápot darával, de ásványi anyag, vitamin utánpótlást nyilván nem nagyon. Büdösek is voltak a drágáim és a popójukon rendesen ki volt csipkedve a toll.
Ez a csipkedés csúnyán elfajulhat sajnos, ahogy nálunk is történt.  Egy idegileg zakkant pipi véresre csipkedte egy másik fenekét és páran még csatlakoztak a vérfürdőhöz.
A sérült popóját betadinnal majd pedig fahamuval bekentem, utóbbi arra szolgál, hogy elfedje a pirosságot, valamint a vér szagát. Szerintem vérzéscsillapító és fertőtlenítő hatása is lehet, bár ennek nyomát nem találtam a világhálón.

egy 5 hetes hógolyó

Mind a sérültet, mind a pszihót elkülönítettem. Megvettem nekik a szuper ÁP-17 vitamint, fehérjepótlásnak meg szóját. Az első nap simán ment, senki nem bántott senkit. Majd a második nap reggelén annak ellenére, hogy a zakkant pipi szárny tollát visszavágtam, valahogy mégis visszarepült a többiekhez, és még csúnyábban letámadott egy szerencsétlent. Arra a következtetésre jutottam, hogy bár a csipkelődés alapvető oka ásványianyag- és vitaminhiány, ha egyszer egy rákapott a kannibalizmusra, akkor már nincs visszaút. A kis pszicho egyértelműen arra ment rá, hogy vad vérengzésbe kezdjen, amint alkalma nyílik rá.  Ilyenkor jön a józan paraszti ész...5 hetes húshibrid, már jó levesnek való... Azóta nincs probléma.
Most 9 hógolyónk van és 3 kettőshasznú jércénk (15 előnevelt kettőshasznúval kezdtem, amiből 3 kimúlt és 9 kakast levágtam, így jön ki a végeredmény). A jércékhez jövő héten hozok még ötöt, garantáltan jércét, hogy azért ne heti átlag 6 tojással tengődjünk. A hógolyók pedig kb 12 hetesen levágásra kerülnek egy kivételével: Borzaska genetikailag kissé izé. Azazhogy nem nő, és kísértetiesen emlékeztett Woodstockra, Snoopy barátjára.De rendesen éli a csirkék kapirgálós, csipegetős életét és marad kicsi.
Ha Bonnie-t le is vágjuk két év múlva amikor már nem tojik (ez nem rajtam, hanem gyerekeimen áll), Borzaska nyilván a végelgyengülésig lesz a baromfiudvar fura ura az ő és a mi teljes megelégedésünkre.

Borzaska még mindig ekkora

Szezonális szósz gnocchihoz

Ma ezt főztem ebédre, gyorsan kész van, tehát nem kell órákig a konyhában izzadni:


Hozzávalók 2 személyre: 1csomag gnocchi, 1 kis fej lila hagyma, 1 közepes padlizsán, 2-3 fej csiperkegomba, 8-10 bazsalikomlevél, fehérbor, tejszín, reszelt parmezán-(jellegű) sajt, ha akad otthon véletlenül- pár szem koktélparadicsom, amit majd csak a bazsalikommal együtt teszünk a szószba.

2009-ben ilyen lilásfehér padlizsánjaink voltak

Elkészítés: A gnocchit az előírt módon megfőzzük. Olajat hevítünk serpenyőben és rádobjuk előszőr a felszeletelt hagymát, majd a többi zöldséget, szintén szeletelve, kockázva (nem deszkán vagdossuk fel, hanem egyenesen a serpenyőbe  daraboljuk). Sózzuk-borsozzuk. Mikor együtt átpirítottuk kicsit, felöntjük egy kis fehér borral, és hozzáadjuk a bazsalikom leveleket ( ollóval belevagdossuk a serpenyőbe). Amikor ezt a levet közepes lángon kb 5 perc alatt nagyjából elfőtte, felönjük némi tejszínnel, és belekeverünk kb 1 púpozott evőkanál parmezánt. Ezzel a szósszal keverjük össze a kifőzött gnocchit és tálalhatjuk is.


Persze a gyerek nem fogja megenni. A fiam kechuppal ette, a leányom tejföllel és sajttal ;)

Süssünk szalonnát, meg mályvacukrot!

Néha elgondolkodtat, hogy mennyire megváltozott az időjáráshoz való viszonyom, amióta gazdálkodásra adtam a fejem. Például örülök az esőnek, pár nap hűvösebb időnek nyáron is. Hűvösebb időben nem csak hogy kellemesebb a kinti munka, de a szabadtéri programok köre se csak a strandolásra szűkül. Ma hajnalban miután három kakast kiiktattam az állományból, szabad tűzön főztem meg az egyikből a pörköltet. A minap pedig szalonnát sütöttünk és mályvacukrot.(marshmellow); hiszitek, vagy nem, először használtuk a tűzrakóhelyet amióta itt lakunk.
Utóbbi eseményről làthatjàtok "képriportunkat" hátha kedvet kaptok ti is hozzá. Akinek nincs saját kertje, több helyen is talál kijelölt tűzrakóhelyet, elsősorban kirándulóhelyeken, de emlékeim szerint a Szikin is, ami egy nagyon klassz, családbarát strand itt a közelünkben. A nagyon klasszt úgy ell érteni, hogy majdnem pont ugyanúgy néz ki mint gyerekkoromban, de tiszta, kellemes nyugis, stbstb, meg kell nézni. A legkisebbeknek még nem biztos, hogy kell a kezébe adni nyársot, lehet, hogy nem is fog nekik tetszeni a füst, meg a meleg. De ez nem baj, attól még ugyanúgy részei lehetnek az élménynek.

Mindenki süt, majdnem

A frankó szallonnasütés hozzávalói: friss lágy kenyér (nem ipari toast mint a képen), füstölt kenyérszalonna beirdalva és persze lilahagyma.

A kisült szalonnazsírt a hagymás kenyérre csepegtetjük.

A mályvacukrot pedig úgy sütjük, hogy épp csak egy kicsit megolvasztjuk, megpirítjuk a nyársunkon, amitől kellemesen nyúlós meleg lesz; lehet ún. s'more-t (ejtsd: szmór) készíteni, ami lényegében annyi, hogy a megolvazztott mályvacukrot egy szelet csokival két mézes keksz közé tesszük. Ez önmagában, szalonnasütés nélkül is lehet tábortüzes programpont.
Es persze lehet énekelni, beszélgetni, mesélni, mesét olvasni. Ha pedig nem fér bele már a pocakba a sok legyártott zsíroskenyér, nincs jobb a másapos szalonnánál reggelire.

Ami jó, az jó

Karalábé krémleves pirított kenyérkockákkal

Mint már panaszoltam, a káposztafélék nem nagyon jöttek össze eddig a kertben, kivéve a karalábét. Az bezzeg mindig van rengeteg . Csináltam is ma a túrógombóc elé egy igen egyszerű és gyors karalábé krémlevest, melynek receptjét ezúton megosztom veletek:


hozzávalók:  4 személyre 3-4 közepes, zsenge karalábé és egy fej vöröshagyma, 1 közepes szem krumpli 


elkészítés: 50 g vajon párold együtt a felkockázott karalábét  és a felkarikázott hagymát, amíg a hagyma üveges nem lesz. Utána öntsd fel annyi vízzel, hogy azért ne csak ellepje. Most a kezdő szakácsok utálni fognak, de végülis annyi vízzel kell felönteni, hogy a végterméknek ne víz, hanem karalábé íze legyen. Persze mindenképp sózzuk esetleg borsozzuk, tegyük bele a felkockázott krumplit is. 


Amíg fő a leveskénk, feldarabolunk néhány szelet kenyeret kockákra (a mennyiség attól függ, hogy mennyire szeretitek a pirított kenyérkockát) tepsibe rakjuk, meglocsoljuk kevés olajjal és a gázsütő 6-os fokozatán (kb 250 fok) szépen megpirítjuk.


Ha a zöldségek megfőttek, botmixerrel, vagy turmixgéppel segítjük a metamorfózist, azaz, a darabos zöldséglevesünk selymes krémlevessé alakulását. Más nem is kell. Nem kell habarás, stb. Apróra vágott snidlinggel megszórhatjuk, vagy petrezselyemmel, ha a gyerek hajlandó megenni bármi darabos gyanús izét a levesében. Ha nem, akkor marad csak a crouton, bocsánat, kenyérkocka.

Jó étvágyat ;)

Vakációóó

Már réges-rég kitört a várva-várt nyári szünet. Szememre vethetnétek, hogy akkor miért nem jelentkeztem be eddig. Hát, igazság szerint most van a munka dandárja, és az ember vagy blogot ír a a kertjéről, vagy művelgeti. De ha nagyon őszinte akarok lenni, akkor elárulom nektek, hogy a nyári szünet első majd' három hetében Ranko nem volt itthon. Én nagy gálánsan felajánlottam neki, hogy hagyja most itthon Kassiat, úgyis szünet van. Ehhez adjunk hozzá két gyermeket, akiket hetente kétszer úszni viszek, akiknek ebédet kell főzni és akik közül a nagyobbik mostanában kezdett el teljesen egyedül fürdeni, valamint vajas kenyeret kenni. Vegyük hozzá, hogy a két gyermeknek nem csak fizikai ellátásra, hanem élményekre, közös programra is szüksége van. Anyu nem mehet át cselédlányba, aki este még egy nyamvadt társasjátékot se tud lenyomni, akármennyi dolga van . Vedd még hozzá a hőségriadót amikor két hétig 11 és 5 között ha tehettük, agyatlan zombiként kábé a TV bambulására voltunk képesek és máris nem meglepő, hogy átlag 3 órákat tudtam eltölteni szeretett kertünkben. Egyet délelőtt szöszmötöléssel, este kettőt locsolással, mert esőt idén nyáron Öreghegy még nem nagyon látott. Nem, nem panaszkodok. Tényeket közlök. Élvezem a nyarat, és nem pánikolok feleslegesen.
 A rendszer maradt azután is, hogy Ranko végre hazatért, csak éppen gördülékenyebben mennek a dolgok és nem vagyok kinyúlva estér...annyira.

Lila zöldbab, sárga cukkini

 Betakarítok, mert szerencsére van mit. Azt biztos tudjátok, hogy több gyümölcsféle elfagyott. Sárga barack nálunk egy szem se lett, az alma fejletlen, potyog a fáról. De az eper még most is terem. Misi bácsiék mondták is, hogy "van benne néhány folytontermő is" Hát az a néhány minden napra kiad egy jó maréknyi friss epret. Van bőven uborka, annak ellenére, hogy ún. haszon- és háziállataink rendszeresen megtizedelik. (Kassia megcsócsálja és otthagyja, pipikéink, pedig akkurátusan elcsipegetik, eredményes szökési kísérleteik alkalmával).
A cukkini ontja a kisebb- nagyobb torpedókat, a sütőtök Ranko szerint uralma alá hajtja az egész kertet (engem inkább a még éretlen tökök máris hatalmas mérete aggaszt), a padlizsán, paprika, paradicsom is szépen muzsikál. A káposztafélék nekem valahogy sohasem úgy sikerülnek, mint kellene. A karalábé kivételével alig nő meg valami, hacsak nem rakok közvetlenül a tövébe komposztot, vagy érett marhatrágyát. Éles elmémmel rájöttem, hogy nyilván meg kéne majd ősszel az egész földet trágyázni. Ezidáig valamiért azt hittem, hogy nem locsoltam elég alaposan. Nos nyilván az is számít, de mivel idén igazán rendesen locsolok és egy napra se hagytam még másra a kertet, a probléma nyitja nyilvánvaló.

de lennék cica az árnyékában...

A csirkéink lassan de biztosan növekednek. Nem kapnak tápot, csak magokat. Kukoricadarát, napraforgómagot és trirtikálét (állítólag a sok búzától fosnának). Eszkábáltam nekik raschel-hálóból kerítést, így tudnak kapirgálni, de mostanában gyakran kiszöknek. Van egy kis kakas és jércike, akiket Ranko elnevezett Bonnie és Clyde-nak, mert mindig együtt szöknek ki és együtt garázdálkodnak a kertben. A kakasok már kakaskodnak, így rövidesen eljön az a pillanat amikor ki kell őket vágni az állományból. Erre jelentem felkészültem. Ibolya jóvoltából. Azaz levágtam egy csirkét és felbontottam kb négyet. A híreszetlésekkel ellentétben messze nem a vágás maga az izgalmas, hanem a bontás. Nem akarod kifakasztani az epét, a belet és persze szépen akarod felbontani a húst, nem pedig széttrancsírozni. Ez némi odafigyelést igényel. Az okítás egyébként hajnali négyórai kezdettel történt, részemről egy kávé-pálinka-kávé szendvics  segítségével, így minden bizonnyal mindenre emlékezni fogok amit ott tanultam.

Bonnie és én

A dísznövény fronton csupa kellemes meglepetés ér idén. Volt ugyan egy kis magnóliafácskám ami kifagyott, de szegény amúgy sem fejlődött amíóta csak itt volt. Nagyjából amióta csak én itt vagyok. Hozott virágot, hozott leveleket, de szemmel láthatóan nem nagyon érezte itt jól magát mígnem idén tavaszra megtért az égi magnóliákhoz. De beszereztem egy konténeres japán juhart, nagyon régóta vágytam rá, és ő szerintem megmarad. Az a fajta amelyik csak másfél-két méteresre nő és mindig piroskás a levele.

Az első évelő szarkaláb

2010 nyarán határoztam el, hogy nekem a kertbe nyári orgona kell. Apukámnál töltöttünk Connecticutban három hetet. Ott az előbb említett díszcserjét "butterfly bush"-nak hívják, ami "pillangó bokor" lenne magyarul. Ez nem véletlen, mert apukám apósának kertjében az orgonabokrok állandóan tele voltak hatalmas narancssárga-fekete lepkékkel. Annyira el voltak foglalva a finom nektár szipkázásával, hogy egészen közel lehetett menni hozzájuk. És hát ez engem megbabonázott. Tavaly ősszel vettünk is egy konténereset, alág pár húsz centis gallyacskával, és most így néz ki:

Természetesen a színe ennél sokkal mélyebb

Azt nem mondom hogy tömegelnek rajta a pillangók, de még kicsi is, biztos nem ment még híre a lepke-közösségben. Azt hiszem szeretnék még többet.
És esetleg elgondolkodnátok rajta, hogy miből futja ennyi gazra, elárulom a titkot. Április vége óta nem cigizek, azzal a kitétellel, hogy ha rám jön a harciasság meg az idegesség akkor nem veszek egy doboz cigit, hanem veszek egy tő rózsát. Nem, nincs még a szegedi füvészkertével vetekedő rózsakertünk, de vettem néhány növényt, messze nem annyiért mint amennyit azóta már elfüstöltem volna. Igen, egy konténeres rózsa ára alig több egy doboz ciginél.
Na ennyit mára feleim. Szeretném jelezni, hogy van facebook oldalunk is, "Tanya a háromlábú sünhöz" néven. Ha lenne sok-sok olvasóm, biztos oda is gyakrabban írnék. Tudjátok sokszor történi olyasmi, amiről nem érdemes egy egész bejegyzést írni, de szívesen megosztanám azokkal akik a süntanya életét figyelemmel kísérik.

Néhány szó a nősziromról

Miért is kell nekem egy tanya-blogban az íriszekről írnom? Több okból. Nem csak zöldsêget meg gyümölcsöt termelünk. Szemet gyönyörködtető, lélek- és elme-andalító virágokat is. Ilyenek az íriszek is. Soha ennyiféle színű, formájú virággal nem találkoztam mêg, mint itt Öreghegyen.
Azelőtt lenginkább a hagyományos lila, Uram bocsá' fehêr holland nőszirom okkal találkoztam.
A linken, amit a Facebook oldalunkon megadtam nektek màr igen sok információt megtudhattatok erről a virágról, ha persze nem vagytok "rajongók" akkor nem :p.
Egy szónak is száz a vêge, én a fentiekre való tekintettel csak némi extrával szolgálnék. Forrásaim a Pamela McGeorge és Alison Nicoll: Irises, valamint a Dr.D.G. Hessayon: The Bulb Expert című könyvek.
Szóval a virág franc tudja honnan származik, de kr.e. 1500-ban már látható egy egyiptomi király sírkamráját díszítő hieroglifákban, valamint a szfinx szobrokat díszítették vele, sőt megjelent a királyok jogarán is, mint a hit, bölcsesség és bátorság hármas szimbóluma. Ősi perzsa, japán és kínai hímzéseken is megjelenik. Az indiai Taj Mahal-t is díszíti az Iris susia a vésete. I. Klodvig frank király a királyi jelképpé tette (három brekuszt cserélt ki három íriszre a lobogóján, miután hálából egy győztes csatáért áttért a kerszténységre). Holland és olasz festők munkáin vallásos szimbólumként jelenik meg, és találkozhatunk vele az imperisszionisták, Van Gogh, Monet festményein. No és milyen szegedi lennék, ha nem említeném meg a győnyörű szecessziós Reök palotát, melyet a nőszirom motívum tesz azzá, ami.

Hát ennyi a rizsa. Most még néhány gyakorlati tanács.
A holland, spanyol és angol nőszirmok virághagymàból nőnek, a többiek ilyen-olyan rizómákból. A virághagymásokat 2-3 évig hagyjuk a földben és csak utàna osztogassuk szét. Viszont már augusztusban ültessük el őket, ne várjunk őszig. A másik nőszirom fajta aminek-mivel éppen aktuális-a megifjításáról írnék, az a szakállas nőszirom. Ők azok akik hihetetlen színválasztékban láthatóak már nálunk is, a holland nőszirom után virágoznak és szép húsos rizómákból nőnek. 2-3 évente érdemes kiásni a rizómacsoportokat, és szétszedni. Az öreg rizóma már nem növeszt leveleket, így végülis a növények által felvett alakzatból is rá lehet jönni, hogy megérett-e a helyzet a szêtosztásra. Azokat tartjuk csak meg amelyeknek levélzete, gyökérzete erős, egészséges. Éles késsel levàgjuk az anyarizómáról, a leveleket visszavág jut kb. harmadával rövidebbre. Az új rizómák legalább egy hüvelyk ujj hosszúságúak legyenek. Közvetlenül virágzás után végezzük el ezt a műveletet, hogy a növénynek legyen ideje magához térni és jövő tavasszal ne csak az egyébként dekoratív levelekben gyönyörködhessünk.
Hát ennyi, dióhéjban. Más mondanivalóm nincs. Küldetés teljesítve, de kérdésekre szívesen válaszolok (az okos könyveim segítségével, természetesen), merthogy nem csupán szakállas és holland nőszirom van, hanem szibériai, meg japán, mocsári, stb.stb...

Most már hivatalos

Jelentem kedves olvasóinknak, hogy 2012. május 19-én szűk családi körben házasságot kötöttünk. A szertartás a szegedi polgármesteri hivatal házzasságkötő termében volt, utána pedig egy nagyon finom ebédet költöttünk el a szegedi Pick Söröző és Étteremben.

Cunami!

Na neem, azért ennyire nem fordult szélsőségesre az időjárás Öreghegyen, de az időjósoknak igaza lett. Egyik nap még 30 fokban pilledeztünk, ma reggelre pedig valóban igencsak lehűlt az idő, úgy 15 fokkal. Nem csoda hogy az elmúlt két napot 3 fejfájáscsillapítóval vészeltem át. Na de nem ez volt a nagy happening a süntanyán.
Hanem a csirkék.

Íme az állomány

Régóta készültem már arra, hogy csirkéink legyenek. Már 2010 tavaszán belevágtam volna, de valahogy elhalasztódott. Tulajdonképpen annyi akadálya volt csak a projektnek, hogy kicsit pakolni kellett. A megboldogult előző tulaj Zsiga bácsi épített egy ólat galamboknak. Ezt az ólat már az ő özvegye is és később mi is fáskamrának használtuk. Rankoban volt végül annyi lelkierő, hogy kipakolja velem az egészet (volt ott lom is rendesen). Majd május elején bekanyarodtam az udvarba ahonnan az előnevelt csirkéket venni szándékoztam.

Lehet randalírozni

Természetesen munka után, a lányom anyák napi ünnepsége előtt rohantam vissza Dorozsmára mindezt elintézni és majdnem pórul jártam, mert fel kellett volna iratkozni. Magyarul, 3 hetet kellett volna várnom a következő csibékre. De ilyenkor marad ki néha csibe, mert nem jönnek érte például, ígyhát az anyák napi műsor után még gyorsan kimeszeltem az ólat (ez a fertőtlenítés miatt kell), majd péntek reggel fél nyolckor ott álltam haptákban megint az árusító helyen.

Eszem-iszom, vigadalom

Maradt ki pipike; 15 darab kettős hasznosítású hibriddel lettünk gazdagabbak. Vettem nekik indítótápot, faforgácsot kezdésnek. Beraktuk őket a fűtött kis ólrészbe (mi nem lámpával, hanem olajradiátorral nyomjuk) és a kezdeti hűvös időjárás végett az első hetet majdnem bent is töltötték. Még az előneveltek is könnyen megfáznak és akkor pillanatok alatt elpusztul az egész csapat.
 Mivel a nagy rákészülés elmaradt és az előbb leírtak miatt amolyan "in medias res" csöppentünk a csirketartásba, a nagyon alapvető tudnivalókat a szomszédaimtól és az internetről szedtem össze villámgyorsan. A tudásomat csak most mélyítgetem. Ennek következtében már most jó nagy adag csirketrágyás faforgács pihen a komposztdombunkon. Mi ugyanis eddig napjában akár kétszer is kitakarítottunk a pipik alatt, holott egyes források szerint elég lenne kéthetente is. Jó-jó, mi is hetente takarítjuk a házikónkat, de mondjuk nem fossuk tele a padlót a nappaliban. Ugye így már érthető a dilemmám?

De picik is voltunk egy hete !

 Enni mostmár nem csak tápot adok nekik, hanem kukoricadarával keverem fele-fele arányban. Ahogy olvasgatok egyre erősődik bennem az elhatározás, hogy ha ez a kaja elfogy, tápot már nem adok nekik. Inni kamillateát kaptak eddig, mert állítólag véd a megfázás és a hasmenés ellen. Mostmár vizet kapnak vitaminnal, utóbbit csak öt napig, kúraszerűen, havonta. Majd rakok neki almaecetet is a vízbe, ami sok mindenre jó. Tisztítja a beleket, étvágyat csinál. Kapnak zöldet is, spenótot, salátát. Gazokat állítólag nem szabad nekik adni, csak olyat amit mi is megennénk, mert megbetegedhetnek.. Aztán persze ha ősszel, betakarítás után kiengedem őket a kertbe, nyilván azt esznek amit akarnak.
Azt persze meg is kell érniük. A kakaspörköltig, tojásrántottáig még sok minden érheti őket, de igyekszünk jó gazdáik lenni. Most például ebben a szutyok időben megint be kellett zárni szegényeket, nehogy megfázzanak.
Megnyugtató látni, hogy kicsit több mint egy hét alatt a fényképeken látottakhoz képest mennyit fejlődtek.

Sirokkó

Midőn ezeket a sorokat írom, olyan meleg orkánerejű szél tombol odakinn, amilyet utoljára 11 éves koromban tapasztaltam a Colorado folyó mellett. A szél ugyanilyen meleg volt és olyan erős, hogy édesapám és megboldogult nagyapám az éjszaka nagy részét azzal töltötték, hogy a sátrat próbálták megtartani felettem. Hiába, az április szeszélyes. Ilyentájt szoktuk Szederke szülinapját megünnepelni. A fűtést a buli időpontjára már teljesen elfelejthetjük, és rendszerint kint lehet enni a teraszon. Tavaly pont bedurcásodott az idő, ezért ettünk mégis bent idén meg miután a szél a jó ötliteres köcsögöt vizestül, orgonástul lepöccintette az asztalról, már nem kellett győzködnöm magam, hogy mennyire lenne nem kellemes sivatagi szélviharban falatozgatni.

ma már rövidgatyában, pólóban kertészkedünk

Tulajdonképpen nem is erről akartam írni. Hanem arról, hogy talán emlékeztek, hogyan kísérleteztem a babot illetőleg. Lényegében azt próbáltam ki, hogy ha berakom mélyhűtőbe 24 órára (volt az 48 is) zsizsiktelenítés céljából, vajon csíraképes marad-e. Jelentem igen. Az összes bab kikelt, tehát lehet, hogy még ritkítanom is kell. Amit nem raktam mélyhűtőbe, csak zárt edénybe, az pedig mind zsizsikes lett. Tehát íme, kezetekbe adtam a tudás kulcsát.

ez bizonyíték, nem ígéret

Tulajdonképpen minden saját eltevésű mag szépen kikelt már és csodálatos módon megbízhatóbban, korábban mint a vásároltak. Tisztelet a kivételnek. A lila burgonya is kidugta az orrát a földből végre, de messze nem az összes. Csak 2-3 növényke, ami akár egy krumpliból is nőhet, node türelem burgonyát terem.

a pionír

Végezetül, még annyi, hogy tegnap voltunk a szegedi füvészkertben, a II. Kertészeti Szakkiállítás és Vásáron. Hát kevesebben voltak idén mint tavaly. Remélem a kiállítók száma évről évre növekedni fog nem csökkenni. A teljes árú jegy 900 ft, pedagógusoknak nincs kedvezmény, így kicsit savanyú volt a szőlő, látván, hogy a rózsakert táján egyzer csak elfogytak az árusok, kiállítók. Azért persze 2 tő rózsával és egy korianderrel gazdagabban távoztunk. Konténeres bokorrózsát 500 ft-ért szerintem sehol nem lehet már kapni, bár itt meg azért volt savanyú a szőlő, mert voltaképpen a földlabda lepotyogott a tőről, azaz még nem voltak olyan fene mód begyökeresedve. Hát majd vigyázok rájuk. Mindentől függetlenül szeretek a füvészkertbe járni, bármilyen évszakban. Nem bántuk meg, hogy kimentünk, ott mindig van valami szép, sőt néha ehető is. És minden évben kapunk tőlük (az iskolám) néhány családi belépőt, amit a különböző rendezvényeinken nyereményként kiosztunk. Szóval szép, nagy múltú park, jó kezdeményezéseik vannak, látom a fejlődést és szurkolok nekik. Ez a tegnapi élmény minazonáltal egy picit megijesztett.

Nagy nehezen...

Úgy higgyétek el, két bejegyzésem is elszállt. Remélem ez a harmadik már megmarad a mélyen tisztelt utókor számára. Természetesen attól, hogy utoljára a hóhelyzetről számoltam be valamikor februárban, azért március elején megint elborította az agyamat a zöld köd, mint eddig is minden évben, mióta botcsinálta kertészként tevékenykedek. Hogy blogbejegyzést eddig miért nem írtam, azt nem is tudom pontosan. Talán azért, mert újdonságot nagyon nem tudtam volna veletek megosztani.

Az almafa szemlátomást megúszta a mindenféle fagyokat

Az hogy elvettettem a borsót, retket, stb. nem újdonság. Az sem, hogy megmetszettem a szőlőt, sőt le is kötöztem, ahogy a borszőlőket illik, szintén nem. Apró újdonságmorzsák vegyültek a szokásos rutin közé. Most hogy már jobban átlátom ezeket, néhány hasznosabb tapasztalatot megosztok veletek. Először is a kísérleteim. Komolyabban veszem a társas ültetés szabályait, ennek fényében új növény lesz a kertünkben a borágó. Egyetlen céllal kerül a veteményünkbe, az eper szomszédságába szeretném ültetni. Ez Riotte néni javaslata, mindamellett megjegyzi, hogy természetes kálium és kálcium valamint egyéb, a növények számára hasznos ásványi anyag forrása és a méhek is szeretik.

Pici borágó palánták fejlődnek a fólia alatt

Másik újdonság az okra. Egyszerűen csak kíváncsiságból. Mivel a mályvafélék családjába tartozik, szép virága lesz az biztos, a termést meg majd meglátjuk. Emlékeim szerint Dorothy Allison önéletrajzi ihletésű írásaiban találkoztam vele, ami nem csoda, hiszen a  Dél-Karolinában  népszerű gumbo fontos alapanyaga, az írónő pedig onnan származik. A déli államokban általánosságban véve népszerű. Ez józan paraszti ésszel átgondolva sejteti, hogy melegkedvelő növényről van szó. Így hát mindamellett, hogy a palántás nénimnél is hagytam 10 magot, magam is új kísérletbe kezdtem, az ablakpárkányunkon előnevelek 5 növényt.

Az okra mellett articsókát is nevelek, hátha idén sikerül

Újdonság lesz még a lila burgonya. Ezt a különlegességet először mintegy 4-5 éve Bob Blumer séf műsorában láttam, ami Guruló Büfé (The Surreal Chef) címen futott a TV Paprikán. Azóta vadászok lila burgonyát. Először találtam egy site-ot, ahol most szemmel láthatóan készlethiánnyal küzdenek, de én amúgy is vetőburgonyát kerestem és nem ehetőt. És megtörtént a csoda. Találtam vetőburgonyát, ITT. Ehetőt is, vethetőt is. Megrendeltem harminc szemet és most várom, hogy kibújjanak a levélkék a földből. Az előcsíráztatott saját tavalyi ugyanis már hajt, ezeket pedig mindenféle csíra nélkül tettük le a földbe. Most viszonylag nagy befektetés volt, de jövőre már lesz saját vetőburgonyánk és így tovább. Hallottam ugyan már olyanról, hogy a többedik generációs vetőburgonya mér gyenge termést produkál, én ezt valahogy ódzkodom elhinni.

Idén először állítottunk fel fóliát és ültetőkeretet

Ami az új tapasztalatokat illeti, leginkább a faggyal kapcsolatban szereztünk ilyeneket. Az első csapást a februári mínusz 20 fokok mérték a növényekre, a másodikat pedig a szokásosnál melegebb kora tavaszi időjárásba belerondító éjszakai mínusz 5 fokos fagy. Előbbinek köszönhetően a futórózsákat erősen vissza kellett metszenem és néhány őszi ültetésű gyümölcsfának is annyi. Ilyen kemény tél után érdemes várni a metszéssel addig amíg egyértelműen létszik, hogy hány élő rügy maradt a metszendő növényeken. Bizonyos őszi ültetésű csemetéim ki se rügyeztek és még a szomszéd Misi bácsinak se lesz őszibarackja az idén.
A második fagy azokon állt bosszút, akik egyszerre elvetettek mindent. Akinek már kikelt a bab, kukorica, paradicsom, az most vetheti újra. Elkésve mondjuk nincs vele, csak kellemetlen és esetleg plusz kiadás. Ja és hát a még megmaradt gyümölcsök közül is sokról le kell mondnunk. Erről bizonyos gyümölcsfák (szilva, cseresznye) elbarnult, összeesett virága győzött meg bennünket a fagyos éjszakák másnapján.
Legnagyobb meglepetésemre nekem a büdöském (rendes nevén bársonyvirág) halt ki teljesen, méghozzá fólia alatt. Néhány paradicsom is elfagyott, de mivel épphogy kibújt növényekről beszélünk, lett utánpótlás. Nem beszélve a palántás néninél hagyott ellátmányról.
Hát ennyi mára. Végezetül egy kép a nagy túlélőről, az eperpalántáinkról. Ha emlékeztek még az augusztusi nagy eperültetésre, talán az is rémlik, milyen nagy gonddal készítettem elő a terepet és gondoztam a kicsikéket. A munka egyértelműen megtérült.

A kis pár leveles növénykék szinte mind ilyen szépek lettek

Öreghegyi hóhelyzet

Nos, drágáim, itt is leesett a hó. Minden bizonnyal unjátok már, mint ahogy a róla szóló híradásokat is. Ha már tényleg tele a hócipőtök (milyen frappáns), a havas beszámolókkal, képekkel, nincs harag. Ne is olvassátok tovább ezt a bejegyzést. Az a nagy helyzet ugyanis, hogy mostan a süntanya megpróbáltatásairól ejtek pár szót; azon bonyodalmakról,  amiket a várva-várt, de kissé hevesen beköszöntött tél okozott. Meg a saját hülyeségünk, hiszen arra mindig lehet számítani.

Hókutya

A vihar közeledtét már csütörtökön éreztem. Mirrmurrt vittem volna miskároltatni, de mivel a macskahordozó eltűnt valahol, egy papír dobozba tettem őkelmét. Őkelme pediglen kimászott és midőn az öreghegyi erdő közepén vissza akartam cserkészni, úgy döntött, hogy meglép. Egyelőre nem is tért vissza. Valószínűleg elszegődött egy tanyához, ahol nem akarják megszabadítani a golyóitól. Mindenki azzal vigasztal, hogy majd visszajön. A macskák köztudottan élelmes lények. Ha nem jön vissza, akkor talált magának egy kellemesebb helyet. Én ezzel vigasztalom magam.

Pici tanya, derékig hóban

Péntek reggel pedig elkezdett esni a hó. Jobban mondva szakadni. A héten mér elhatároztam, hogy még a hóesés előtt felrakatom a téli gumit. (Lehet sápítozni drágáim, de eddig nem igazán volt rá szükség. Nagyon enyhe telünk volt idáig, egyetlen egyszer volt hó ami személy szerint nekem gondot okozott, ugyanis nem tudtam átmenni a kicsi hídon, ami a főútra vezet.) Szóval nekiindultunk kettő autóval, arra az esetre, ha csak délután, Uram bocsá' másnapra lenne kész a művelet. De nem igy lett. Egy órát kellett csak várnom, úgyhogy a kiscsaládot hazaküldtem, én meg elmentem addig turizni :) Kb. egy óra elteltével pulóverekkel felszerelkezve a család minden tagja számára, no meg egy 300 ft-os kedvezményre feljogosító mosószer kuponnal gazdagabban visszabaktattam az autómért. Akkor már érezni lehetett, hogy ennek a fele se tréfa. Már vagy öt centis hó lehullott.

A mi kertünkben ekkorka

De nem dramatizálnám túl a helyzetet. Tulajdonképp épp időben cselekedtem, jókat rötyögtem azokon akik sorba álltak kenyérért (nyilván sokaknak egyszerűen nem volt kedvük a rosszul, vagy sehogy letakaritott járdákon "utolsó pár előre fuss!-t" játszani, de biztos volt olyan is, aki az apokalipszis eljövetelére készült.)
Akárhogy is, mi felkészülve éreztük magunkat. Van vagy két hétre való kaja itthon, sőt, ha krumplit ennénk krumplival, akkor akár 3 hétre is. Szombaton elengedtem gyermekeimet az apjukkal, némi kocsitologatás után. A mi mellékutcánk akkor még nehezen járható volt. Rankoval pedig elindultunk a havi kimenőnkre, az Árkádba (Szeged belváros).

 

 

Ott a kék izé melletti aknában ügyeskedtem

Ez most annyira nem is érdekes, haza is jutottunk némi kocsitologatással és örömmel vettük tudomásul, hogy Öreghegyre is betévedt a hókotró. Kényelembe tettük magunkat, vártuk haza a gyerekeket, mígnem egyszer csak 5 óra felé, mintegy varázsütésre , a vezetékes vízellátásunk mint olyan, megszűnt vala létezni az egész házban. A Szegedi Vízmű hibabejelentő száma szerencsére működik, a bácsi a vonal túlsó végén segitőkész. Tőle megtudtam, hogy nem ők a ludasak, bizony itt egy szabadon álló vízvezeték elfagyhatott.
Na én itt lettem ideges. Ahogy Zoli hazajött a gyerekekkel, bementem a faluba ásványvízért, Ranko meg havat olvasztott, hogy majd azzal locsolgatjuk a fagyott vezetéket. De mivel sötét is volt, hideg is volt, hamar feladtuk azzal, hogy majd reggel újra nekilátunk. Cicamosdás után mindenki ágyba, másnap reggel kávé után lemásztam a kerti csap aknájába, Ranko forralta vizet és ellátta a gyerekeket. Miután már ott is átmelegítettünk minden csövet (a fém csöveket még lánggal is, a műanyagokat természetesen csak vízzel), és még mindig nem volt víz a házban, rá kellett döbbennünk, hogy a helyzet megoldása hosszadalmasabb lesz. Várt ugyanis ránk még 10 méter vezeték a pincében. Meg a bizonytalanság. Szóval a gyerekeket elröpítettem anyukámhoz, Ranko pedig a pici, 5 éve nem használt kempingfőzőnk lángjával melegíteni kezdte a pincében található csöveket. Másfél óra múlva lett víz a pincében, de a házban nem.
Mielőtt hazajöttem volna, vettem még patront a főzőbe, majd átvettem a dolgot Rankotól és nagy örömünkre, mintegy fél óra múlva visszatért a házikónk vízellátása Ez volt délután 4-kor. A vízműves bácsi tanácsára bebugyoláltam a csöveket, és jobban oda fogunk figyelni az előjelekre, mint például reggel csak csordogáló vízcsap, illetve lassan feltöltődő WC-tartály.

Szóval akár vissza is térhetne minden a normál kerékvágásba. De reggel megint szakadt a hó, a gyerekeimet így ma még nem mertem hazahozni. Miután kicsit bementem dolgozni, meglátogattam őket is, ügyeket intéztem és a biztonság kedvéért megejtettem előre a heti bevásárlást, hazajöttem. Elvittem Kassiat sétálni és közben találkoztam azzal a szomszéddal, aki minden télen ingyen és bérmentve fogja a barkaszt ha helyzet van és a létező összes öreghegyi úton ledúrja a havat. Az jutott eszembe, hogy amíg ilyen szomszédaink vannak, nagy baj nem lehet. Meg hogy össze kellene neki már szedni egy kis benzinpénzt. A gyerekek közül meg csak Szedike jön haza, egyelőre. Ilyen útviszonyok mellett nem lehet sietni az iskolába, az oviba viszont nem olyan lényeges, hogy mikor érünk be. A fenti kis altatót pedig fogadjátok szeretettel, és kitartás!

Boldog új évet!

Ma van az iskolai szünet utolsó napja, jobban mondva estéje. Ma már nem nagyon lehet lazáskodni, idejében meg kell ejteni a vacsorát, fürdést, lefekvést. A tizóraikat be kell pakolni, kivasalni a ruhácskákat holnapra és ellenőrizni, hogy mindent elpakoltunk el ami kell. Az embernek vegyesek az érzelmei. Vajon mikor unnánk rá az édes semmittevésre? Ami nem is semittevés, hiszen volt benne karácsony, szilveszter, mozizás, sütés-főzés, tartalmas együttlét. De volt benne délutáni szunyóka is, "akkor mozdulok ki a házból, ha kedvem tartja", és ki tudtam olvasni egy nagyon jó könyvet is.

A már hagyománnyá vált mézeskalács készités

A "semmittevés" mézeskalács készítéssel indult, ami már harmadik éve jópofa közös projektnek bizonyul a gyerekekkel. Szentestére nem kimondottan hagyományos menüvel készültem. A cél az volt, hogy mindenki szivesen megegye, ami az asztalra kerül. Igy vacsorára Bajor csirkét készitettem rizzsel és savanyú uborkával, desszertnek pedig gyümölcskenyeret és persze volt a mézeskalács. Ezeket a sütiket jópár napig majszolgattuk, de mikor elfogyott, gyorsan összedobtam egy sütőtök pitét . Aztán egyszer csak jött a szilveszter. A helyi Szélmalom vendéglőből hoztunk egy 3 személyes hidegtálat négyünknek (másnap reggelire, sőt vacsorára is jutott belőle) és sütöttünk egy fantasztikus narancstortát.

Készül (?) a narancstorta

Aztán újév első napján  természetesen lencsefőzeléket ettünk. Az "akkor mozdulok ki, amikor akarok" jegyében nem rohantunk el a boltba amikor megláttuk, hogy fogytán a kenyér, hanem szépen sütöttünk egyet a kenyérsütő masinánkban. És ha mér így belejöttünk, miért ne süssünk foszlós kalácsot is a maradék lencse, töltött kápi mellé. Vacsorára is finom vajjal, meleg kakaóval.

 

A kertben pedig elvileg csend és nyugalom van. Elméletileg mindent beborít a hó és a növények téli álmot alszanak. Elméletileg. Gyakorlatilag a mángold, levélpetrezselyem él és virul. Nem fagyott el egyelőre a körömvirág sem. Leszedésre vár a kelbimbó és 2-3 fej kelkáposzta is. ...És ott van a sitt is ami a felújításból maradt itt még december elején. Azt is el kell majd szállitatni még tavasz előtt. Ja. Most megint jönnek a szürke hétköznapok. Amikor nem csak azzal foglalkozunk, amivel szeretünk.  Jönnek a muszáj dolgok, a kellemetlenek, amiket az ünnepekre való tekintettel szépen elzártunk valahová úgy két hétre. Megfigyeltem, hogy a téli szünet az egyetlen, amikor igazán pihenni tudok.  Most is ezt tettem. Épp most hörpintettem fel az utolsó korty Törley Charmant Rouge pezsegőt, nemsokára csatlakozom kis családomhoz vacsora ügyben és remek formában vágok neki az új évnek. Pláne, hogy napok óta 3 szálnál több cigit nem szivtam el. Ez utóbbi a dohányzási tilalomnak köszönhetően remélhetőleg igy is marad.

TE! Hozzám beszélsz?!

Szóval fel vagyok vértezve, meg minden és koncentrálni fogok keményen. Megcsinálom a kellemetlent, kellemeset egyaránt. Utóbbiak közé tartozik a szükséges vetőmagok megrendelése, a kert tervezése. Bizony januárban ez már aktuális feladat. És rendkivül izgalmas. Szeretem a kis blogomat is irogatni. Remélem továbbra is szórakoztatónak, de ugyanakkor informativnak találjátok majd.

Egy szó mint száz: BUÉK kedveseim! Váljon minden álmotok valóra 2012-ben, ami nem, azt se adjátok fel.

Kívül-belül narancs torta

Ez a recept a Mester Kiadó kft.. gondozásában megjelent gyűjtögetős receptkártyák egyike. Tudomásom szerint ez a fajta receptgyűjtemény, ami nekünk meg van, már nem elérhető. Nem tudom milyen az új, de ezt nagyon szeretem. Sokféle, könnyen vagy nehezebben elkészíthető receptet tartalmaz és egyértelműen kipróbált, elkészíthető dolgokat ( néha lerí egy receptről, hogy csak úgy ki lett találva, de kipróbálva még soha).

Nos, ez a narancs torta épp csak annyira babrás, hogy érezze a készítője, hogy ünnepi süteményt készít. Pár ismerősömnél hagyományos karácsonyi édesség, és a szezonja is most van, így talán örültök az alábbi receptnek:

Hozzávalók: 4 tojás, 1 csipet só, 1 EK reszelt narancshéj, 150g+75g+250g cukor, 100g liszt, 2 zacskó vaníliás puding por, 2 TK sütőpor, 5dl narancslé, 3,75dl tejszín, 4 mag nélküli narancs

Elkészítés: a tojássárgákat habosra keverjük 150g cukorral, a sóval, narancshéjjal és 3 EK forró vízzel. A lisztet elvegyítjük 1 zacskó puding porral és a sütőporral, majd hozzáadjuk a tojásos keverékhez. A tojásfehérjéből vert kemény habot óvatosan hozzákeverjük. 24 cm átmérőjű tortaformában 200 fokra (gázsütő 3-4. fokozat) előmelegített sütőben 35 perc alatt megsütjük. A krémhez kevés narancslevet összekeverünk 75g cukorral és a másik zacskó puding porral. Felöntjük a maradék narancslével és felfőzzűk. A besűrűsödött krémet jeges vízbe állított edényben addig keverjük amíg teljesen ki nem hűlt. A tejszínből kemény habot verünk és óvatosan hozzákeverjük a kihűtött krémünkhöz. Megtöltjük és bevonjuk vele a szintén teljesen kihűtött piskótát. Az így elkészült tortát behűtjük.

A díszítés ez 250g cukorból és 1,25dl vízből szirupot főzünk, a felszeletelt megtisztított narancsokat 3-3 percig áztatjuk benne, majd rácson szárítjuk és végül ezekkel dìszìtjük a tortánkat.
Az eredmény elegáns, könnyű és ízletes finomság.