Vakációóó

Már réges-rég kitört a várva-várt nyári szünet. Szememre vethetnétek, hogy akkor miért nem jelentkeztem be eddig. Hát, igazság szerint most van a munka dandárja, és az ember vagy blogot ír a a kertjéről, vagy művelgeti. De ha nagyon őszinte akarok lenni, akkor elárulom nektek, hogy a nyári szünet első majd' három hetében Ranko nem volt itthon. Én nagy gálánsan felajánlottam neki, hogy hagyja most itthon Kassiat, úgyis szünet van. Ehhez adjunk hozzá két gyermeket, akiket hetente kétszer úszni viszek, akiknek ebédet kell főzni és akik közül a nagyobbik mostanában kezdett el teljesen egyedül fürdeni, valamint vajas kenyeret kenni. Vegyük hozzá, hogy a két gyermeknek nem csak fizikai ellátásra, hanem élményekre, közös programra is szüksége van. Anyu nem mehet át cselédlányba, aki este még egy nyamvadt társasjátékot se tud lenyomni, akármennyi dolga van . Vedd még hozzá a hőségriadót amikor két hétig 11 és 5 között ha tehettük, agyatlan zombiként kábé a TV bambulására voltunk képesek és máris nem meglepő, hogy átlag 3 órákat tudtam eltölteni szeretett kertünkben. Egyet délelőtt szöszmötöléssel, este kettőt locsolással, mert esőt idén nyáron Öreghegy még nem nagyon látott. Nem, nem panaszkodok. Tényeket közlök. Élvezem a nyarat, és nem pánikolok feleslegesen.
 A rendszer maradt azután is, hogy Ranko végre hazatért, csak éppen gördülékenyebben mennek a dolgok és nem vagyok kinyúlva estér...annyira.

Lila zöldbab, sárga cukkini

 Betakarítok, mert szerencsére van mit. Azt biztos tudjátok, hogy több gyümölcsféle elfagyott. Sárga barack nálunk egy szem se lett, az alma fejletlen, potyog a fáról. De az eper még most is terem. Misi bácsiék mondták is, hogy "van benne néhány folytontermő is" Hát az a néhány minden napra kiad egy jó maréknyi friss epret. Van bőven uborka, annak ellenére, hogy ún. haszon- és háziállataink rendszeresen megtizedelik. (Kassia megcsócsálja és otthagyja, pipikéink, pedig akkurátusan elcsipegetik, eredményes szökési kísérleteik alkalmával).
A cukkini ontja a kisebb- nagyobb torpedókat, a sütőtök Ranko szerint uralma alá hajtja az egész kertet (engem inkább a még éretlen tökök máris hatalmas mérete aggaszt), a padlizsán, paprika, paradicsom is szépen muzsikál. A káposztafélék nekem valahogy sohasem úgy sikerülnek, mint kellene. A karalábé kivételével alig nő meg valami, hacsak nem rakok közvetlenül a tövébe komposztot, vagy érett marhatrágyát. Éles elmémmel rájöttem, hogy nyilván meg kéne majd ősszel az egész földet trágyázni. Ezidáig valamiért azt hittem, hogy nem locsoltam elég alaposan. Nos nyilván az is számít, de mivel idén igazán rendesen locsolok és egy napra se hagytam még másra a kertet, a probléma nyitja nyilvánvaló.

de lennék cica az árnyékában...

A csirkéink lassan de biztosan növekednek. Nem kapnak tápot, csak magokat. Kukoricadarát, napraforgómagot és trirtikálét (állítólag a sok búzától fosnának). Eszkábáltam nekik raschel-hálóból kerítést, így tudnak kapirgálni, de mostanában gyakran kiszöknek. Van egy kis kakas és jércike, akiket Ranko elnevezett Bonnie és Clyde-nak, mert mindig együtt szöknek ki és együtt garázdálkodnak a kertben. A kakasok már kakaskodnak, így rövidesen eljön az a pillanat amikor ki kell őket vágni az állományból. Erre jelentem felkészültem. Ibolya jóvoltából. Azaz levágtam egy csirkét és felbontottam kb négyet. A híreszetlésekkel ellentétben messze nem a vágás maga az izgalmas, hanem a bontás. Nem akarod kifakasztani az epét, a belet és persze szépen akarod felbontani a húst, nem pedig széttrancsírozni. Ez némi odafigyelést igényel. Az okítás egyébként hajnali négyórai kezdettel történt, részemről egy kávé-pálinka-kávé szendvics  segítségével, így minden bizonnyal mindenre emlékezni fogok amit ott tanultam.

Bonnie és én

A dísznövény fronton csupa kellemes meglepetés ér idén. Volt ugyan egy kis magnóliafácskám ami kifagyott, de szegény amúgy sem fejlődött amíóta csak itt volt. Nagyjából amióta csak én itt vagyok. Hozott virágot, hozott leveleket, de szemmel láthatóan nem nagyon érezte itt jól magát mígnem idén tavaszra megtért az égi magnóliákhoz. De beszereztem egy konténeres japán juhart, nagyon régóta vágytam rá, és ő szerintem megmarad. Az a fajta amelyik csak másfél-két méteresre nő és mindig piroskás a levele.

Az első évelő szarkaláb

2010 nyarán határoztam el, hogy nekem a kertbe nyári orgona kell. Apukámnál töltöttünk Connecticutban három hetet. Ott az előbb említett díszcserjét "butterfly bush"-nak hívják, ami "pillangó bokor" lenne magyarul. Ez nem véletlen, mert apukám apósának kertjében az orgonabokrok állandóan tele voltak hatalmas narancssárga-fekete lepkékkel. Annyira el voltak foglalva a finom nektár szipkázásával, hogy egészen közel lehetett menni hozzájuk. És hát ez engem megbabonázott. Tavaly ősszel vettünk is egy konténereset, alág pár húsz centis gallyacskával, és most így néz ki:

Természetesen a színe ennél sokkal mélyebb

Azt nem mondom hogy tömegelnek rajta a pillangók, de még kicsi is, biztos nem ment még híre a lepke-közösségben. Azt hiszem szeretnék még többet.
És esetleg elgondolkodnátok rajta, hogy miből futja ennyi gazra, elárulom a titkot. Április vége óta nem cigizek, azzal a kitétellel, hogy ha rám jön a harciasság meg az idegesség akkor nem veszek egy doboz cigit, hanem veszek egy tő rózsát. Nem, nincs még a szegedi füvészkertével vetekedő rózsakertünk, de vettem néhány növényt, messze nem annyiért mint amennyit azóta már elfüstöltem volna. Igen, egy konténeres rózsa ára alig több egy doboz ciginél.
Na ennyit mára feleim. Szeretném jelezni, hogy van facebook oldalunk is, "Tanya a háromlábú sünhöz" néven. Ha lenne sok-sok olvasóm, biztos oda is gyakrabban írnék. Tudjátok sokszor történi olyasmi, amiről nem érdemes egy egész bejegyzést írni, de szívesen megosztanám azokkal akik a süntanya életét figyelemmel kísérik.