Cunami!

Na neem, azért ennyire nem fordult szélsőségesre az időjárás Öreghegyen, de az időjósoknak igaza lett. Egyik nap még 30 fokban pilledeztünk, ma reggelre pedig valóban igencsak lehűlt az idő, úgy 15 fokkal. Nem csoda hogy az elmúlt két napot 3 fejfájáscsillapítóval vészeltem át. Na de nem ez volt a nagy happening a süntanyán.
Hanem a csirkék.

Íme az állomány

Régóta készültem már arra, hogy csirkéink legyenek. Már 2010 tavaszán belevágtam volna, de valahogy elhalasztódott. Tulajdonképpen annyi akadálya volt csak a projektnek, hogy kicsit pakolni kellett. A megboldogult előző tulaj Zsiga bácsi épített egy ólat galamboknak. Ezt az ólat már az ő özvegye is és később mi is fáskamrának használtuk. Rankoban volt végül annyi lelkierő, hogy kipakolja velem az egészet (volt ott lom is rendesen). Majd május elején bekanyarodtam az udvarba ahonnan az előnevelt csirkéket venni szándékoztam.

Lehet randalírozni

Természetesen munka után, a lányom anyák napi ünnepsége előtt rohantam vissza Dorozsmára mindezt elintézni és majdnem pórul jártam, mert fel kellett volna iratkozni. Magyarul, 3 hetet kellett volna várnom a következő csibékre. De ilyenkor marad ki néha csibe, mert nem jönnek érte például, ígyhát az anyák napi műsor után még gyorsan kimeszeltem az ólat (ez a fertőtlenítés miatt kell), majd péntek reggel fél nyolckor ott álltam haptákban megint az árusító helyen.

Eszem-iszom, vigadalom

Maradt ki pipike; 15 darab kettős hasznosítású hibriddel lettünk gazdagabbak. Vettem nekik indítótápot, faforgácsot kezdésnek. Beraktuk őket a fűtött kis ólrészbe (mi nem lámpával, hanem olajradiátorral nyomjuk) és a kezdeti hűvös időjárás végett az első hetet majdnem bent is töltötték. Még az előneveltek is könnyen megfáznak és akkor pillanatok alatt elpusztul az egész csapat.
 Mivel a nagy rákészülés elmaradt és az előbb leírtak miatt amolyan "in medias res" csöppentünk a csirketartásba, a nagyon alapvető tudnivalókat a szomszédaimtól és az internetről szedtem össze villámgyorsan. A tudásomat csak most mélyítgetem. Ennek következtében már most jó nagy adag csirketrágyás faforgács pihen a komposztdombunkon. Mi ugyanis eddig napjában akár kétszer is kitakarítottunk a pipik alatt, holott egyes források szerint elég lenne kéthetente is. Jó-jó, mi is hetente takarítjuk a házikónkat, de mondjuk nem fossuk tele a padlót a nappaliban. Ugye így már érthető a dilemmám?

De picik is voltunk egy hete !

 Enni mostmár nem csak tápot adok nekik, hanem kukoricadarával keverem fele-fele arányban. Ahogy olvasgatok egyre erősődik bennem az elhatározás, hogy ha ez a kaja elfogy, tápot már nem adok nekik. Inni kamillateát kaptak eddig, mert állítólag véd a megfázás és a hasmenés ellen. Mostmár vizet kapnak vitaminnal, utóbbit csak öt napig, kúraszerűen, havonta. Majd rakok neki almaecetet is a vízbe, ami sok mindenre jó. Tisztítja a beleket, étvágyat csinál. Kapnak zöldet is, spenótot, salátát. Gazokat állítólag nem szabad nekik adni, csak olyat amit mi is megennénk, mert megbetegedhetnek.. Aztán persze ha ősszel, betakarítás után kiengedem őket a kertbe, nyilván azt esznek amit akarnak.
Azt persze meg is kell érniük. A kakaspörköltig, tojásrántottáig még sok minden érheti őket, de igyekszünk jó gazdáik lenni. Most például ebben a szutyok időben megint be kellett zárni szegényeket, nehogy megfázzanak.
Megnyugtató látni, hogy kicsit több mint egy hét alatt a fényképeken látottakhoz képest mennyit fejlődtek.