Miért is kell nekem egy tanya-blogban az íriszekről írnom? Több okból. Nem csak zöldsêget meg gyümölcsöt termelünk. Szemet gyönyörködtető, lélek- és elme-andalító virágokat is. Ilyenek az íriszek is. Soha ennyiféle színű, formájú virággal nem találkoztam mêg, mint itt Öreghegyen.
Azelőtt lenginkább a hagyományos lila, Uram bocsá' fehêr holland nőszirom okkal találkoztam.
A linken, amit a Facebook oldalunkon megadtam nektek màr igen sok információt megtudhattatok erről a virágról, ha persze nem vagytok "rajongók" akkor nem :p.
Egy szónak is száz a vêge, én a fentiekre való tekintettel csak némi extrával szolgálnék. Forrásaim a Pamela McGeorge és Alison Nicoll: Irises, valamint a Dr.D.G. Hessayon: The Bulb Expert című könyvek.
Szóval a virág franc tudja honnan származik, de kr.e. 1500-ban már látható egy egyiptomi király sírkamráját díszítő hieroglifákban, valamint a szfinx szobrokat díszítették vele, sőt megjelent a királyok jogarán is, mint a hit, bölcsesség és bátorság hármas szimbóluma. Ősi perzsa, japán és kínai hímzéseken is megjelenik. Az indiai Taj Mahal-t is díszíti az Iris susia a vésete. I. Klodvig frank király a királyi jelképpé tette (három brekuszt cserélt ki három íriszre a lobogóján, miután hálából egy győztes csatáért áttért a kerszténységre). Holland és olasz festők munkáin vallásos szimbólumként jelenik meg, és találkozhatunk vele az imperisszionisták, Van Gogh, Monet festményein. No és milyen szegedi lennék, ha nem említeném meg a győnyörű szecessziós Reök palotát, melyet a nőszirom motívum tesz azzá, ami.
Hát ennyi a rizsa. Most még néhány gyakorlati tanács.
A holland, spanyol és angol nőszirmok virághagymàból nőnek, a többiek ilyen-olyan rizómákból. A virághagymásokat 2-3 évig hagyjuk a földben és csak utàna osztogassuk szét. Viszont már augusztusban ültessük el őket, ne várjunk őszig. A másik nőszirom fajta aminek-mivel éppen aktuális-a megifjításáról írnék, az a szakállas nőszirom. Ők azok akik hihetetlen színválasztékban láthatóak már nálunk is, a holland nőszirom után virágoznak és szép húsos rizómákból nőnek. 2-3 évente érdemes kiásni a rizómacsoportokat, és szétszedni. Az öreg rizóma már nem növeszt leveleket, így végülis a növények által felvett alakzatból is rá lehet jönni, hogy megérett-e a helyzet a szêtosztásra. Azokat tartjuk csak meg amelyeknek levélzete, gyökérzete erős, egészséges. Éles késsel levàgjuk az anyarizómáról, a leveleket visszavág jut kb. harmadával rövidebbre. Az új rizómák legalább egy hüvelyk ujj hosszúságúak legyenek. Közvetlenül virágzás után végezzük el ezt a műveletet, hogy a növénynek legyen ideje magához térni és jövő tavasszal ne csak az egyébként dekoratív levelekben gyönyörködhessünk.
Hát ennyi, dióhéjban. Más mondanivalóm nincs. Küldetés teljesítve, de kérdésekre szívesen válaszolok (az okos könyveim segítségével, természetesen), merthogy nem csupán szakállas és holland nőszirom van, hanem szibériai, meg japán, mocsári, stb.stb...
Azelőtt lenginkább a hagyományos lila, Uram bocsá' fehêr holland nőszirom okkal találkoztam.
A linken, amit a Facebook oldalunkon megadtam nektek màr igen sok információt megtudhattatok erről a virágról, ha persze nem vagytok "rajongók" akkor nem :p.
Egy szónak is száz a vêge, én a fentiekre való tekintettel csak némi extrával szolgálnék. Forrásaim a Pamela McGeorge és Alison Nicoll: Irises, valamint a Dr.D.G. Hessayon: The Bulb Expert című könyvek.
Szóval a virág franc tudja honnan származik, de kr.e. 1500-ban már látható egy egyiptomi király sírkamráját díszítő hieroglifákban, valamint a szfinx szobrokat díszítették vele, sőt megjelent a királyok jogarán is, mint a hit, bölcsesség és bátorság hármas szimbóluma. Ősi perzsa, japán és kínai hímzéseken is megjelenik. Az indiai Taj Mahal-t is díszíti az Iris susia a vésete. I. Klodvig frank király a királyi jelképpé tette (három brekuszt cserélt ki három íriszre a lobogóján, miután hálából egy győztes csatáért áttért a kerszténységre). Holland és olasz festők munkáin vallásos szimbólumként jelenik meg, és találkozhatunk vele az imperisszionisták, Van Gogh, Monet festményein. No és milyen szegedi lennék, ha nem említeném meg a győnyörű szecessziós Reök palotát, melyet a nőszirom motívum tesz azzá, ami.
Hát ennyi a rizsa. Most még néhány gyakorlati tanács.
A holland, spanyol és angol nőszirmok virághagymàból nőnek, a többiek ilyen-olyan rizómákból. A virághagymásokat 2-3 évig hagyjuk a földben és csak utàna osztogassuk szét. Viszont már augusztusban ültessük el őket, ne várjunk őszig. A másik nőszirom fajta aminek-mivel éppen aktuális-a megifjításáról írnék, az a szakállas nőszirom. Ők azok akik hihetetlen színválasztékban láthatóak már nálunk is, a holland nőszirom után virágoznak és szép húsos rizómákból nőnek. 2-3 évente érdemes kiásni a rizómacsoportokat, és szétszedni. Az öreg rizóma már nem növeszt leveleket, így végülis a növények által felvett alakzatból is rá lehet jönni, hogy megérett-e a helyzet a szêtosztásra. Azokat tartjuk csak meg amelyeknek levélzete, gyökérzete erős, egészséges. Éles késsel levàgjuk az anyarizómáról, a leveleket visszavág jut kb. harmadával rövidebbre. Az új rizómák legalább egy hüvelyk ujj hosszúságúak legyenek. Közvetlenül virágzás után végezzük el ezt a műveletet, hogy a növénynek legyen ideje magához térni és jövő tavasszal ne csak az egyébként dekoratív levelekben gyönyörködhessünk.
Hát ennyi, dióhéjban. Más mondanivalóm nincs. Küldetés teljesítve, de kérdésekre szívesen válaszolok (az okos könyveim segítségével, természetesen), merthogy nem csupán szakállas és holland nőszirom van, hanem szibériai, meg japán, mocsári, stb.stb...
