Nagy nehezen...

Úgy higgyétek el, két bejegyzésem is elszállt. Remélem ez a harmadik már megmarad a mélyen tisztelt utókor számára. Természetesen attól, hogy utoljára a hóhelyzetről számoltam be valamikor februárban, azért március elején megint elborította az agyamat a zöld köd, mint eddig is minden évben, mióta botcsinálta kertészként tevékenykedek. Hogy blogbejegyzést eddig miért nem írtam, azt nem is tudom pontosan. Talán azért, mert újdonságot nagyon nem tudtam volna veletek megosztani.

Az almafa szemlátomást megúszta a mindenféle fagyokat

Az hogy elvettettem a borsót, retket, stb. nem újdonság. Az sem, hogy megmetszettem a szőlőt, sőt le is kötöztem, ahogy a borszőlőket illik, szintén nem. Apró újdonságmorzsák vegyültek a szokásos rutin közé. Most hogy már jobban átlátom ezeket, néhány hasznosabb tapasztalatot megosztok veletek. Először is a kísérleteim. Komolyabban veszem a társas ültetés szabályait, ennek fényében új növény lesz a kertünkben a borágó. Egyetlen céllal kerül a veteményünkbe, az eper szomszédságába szeretném ültetni. Ez Riotte néni javaslata, mindamellett megjegyzi, hogy természetes kálium és kálcium valamint egyéb, a növények számára hasznos ásványi anyag forrása és a méhek is szeretik.

Pici borágó palánták fejlődnek a fólia alatt

Másik újdonság az okra. Egyszerűen csak kíváncsiságból. Mivel a mályvafélék családjába tartozik, szép virága lesz az biztos, a termést meg majd meglátjuk. Emlékeim szerint Dorothy Allison önéletrajzi ihletésű írásaiban találkoztam vele, ami nem csoda, hiszen a  Dél-Karolinában  népszerű gumbo fontos alapanyaga, az írónő pedig onnan származik. A déli államokban általánosságban véve népszerű. Ez józan paraszti ésszel átgondolva sejteti, hogy melegkedvelő növényről van szó. Így hát mindamellett, hogy a palántás nénimnél is hagytam 10 magot, magam is új kísérletbe kezdtem, az ablakpárkányunkon előnevelek 5 növényt.

Az okra mellett articsókát is nevelek, hátha idén sikerül

Újdonság lesz még a lila burgonya. Ezt a különlegességet először mintegy 4-5 éve Bob Blumer séf műsorában láttam, ami Guruló Büfé (The Surreal Chef) címen futott a TV Paprikán. Azóta vadászok lila burgonyát. Először találtam egy site-ot, ahol most szemmel láthatóan készlethiánnyal küzdenek, de én amúgy is vetőburgonyát kerestem és nem ehetőt. És megtörtént a csoda. Találtam vetőburgonyát, ITT. Ehetőt is, vethetőt is. Megrendeltem harminc szemet és most várom, hogy kibújjanak a levélkék a földből. Az előcsíráztatott saját tavalyi ugyanis már hajt, ezeket pedig mindenféle csíra nélkül tettük le a földbe. Most viszonylag nagy befektetés volt, de jövőre már lesz saját vetőburgonyánk és így tovább. Hallottam ugyan már olyanról, hogy a többedik generációs vetőburgonya mér gyenge termést produkál, én ezt valahogy ódzkodom elhinni.

Idén először állítottunk fel fóliát és ültetőkeretet

Ami az új tapasztalatokat illeti, leginkább a faggyal kapcsolatban szereztünk ilyeneket. Az első csapást a februári mínusz 20 fokok mérték a növényekre, a másodikat pedig a szokásosnál melegebb kora tavaszi időjárásba belerondító éjszakai mínusz 5 fokos fagy. Előbbinek köszönhetően a futórózsákat erősen vissza kellett metszenem és néhány őszi ültetésű gyümölcsfának is annyi. Ilyen kemény tél után érdemes várni a metszéssel addig amíg egyértelműen létszik, hogy hány élő rügy maradt a metszendő növényeken. Bizonyos őszi ültetésű csemetéim ki se rügyeztek és még a szomszéd Misi bácsinak se lesz őszibarackja az idén.
A második fagy azokon állt bosszút, akik egyszerre elvetettek mindent. Akinek már kikelt a bab, kukorica, paradicsom, az most vetheti újra. Elkésve mondjuk nincs vele, csak kellemetlen és esetleg plusz kiadás. Ja és hát a még megmaradt gyümölcsök közül is sokról le kell mondnunk. Erről bizonyos gyümölcsfák (szilva, cseresznye) elbarnult, összeesett virága győzött meg bennünket a fagyos éjszakák másnapján.
Legnagyobb meglepetésemre nekem a büdöském (rendes nevén bársonyvirág) halt ki teljesen, méghozzá fólia alatt. Néhány paradicsom is elfagyott, de mivel épphogy kibújt növényekről beszélünk, lett utánpótlás. Nem beszélve a palántás néninél hagyott ellátmányról.
Hát ennyi mára. Végezetül egy kép a nagy túlélőről, az eperpalántáinkról. Ha emlékeztek még az augusztusi nagy eperültetésre, talán az is rémlik, milyen nagy gonddal készítettem elő a terepet és gondoztam a kicsikéket. A munka egyértelműen megtérült.

A kis pár leveles növénykék szinte mind ilyen szépek lettek