Ezt a bejegyzést öreg tanítómnak dedikálnám, aki mindamellett, hogy a kisujjában van a pedagógia, gyermek-, felnőtt- és családpszichológia, számtalan díjnyertes diaporámát készített és reményeim szerint még készít is. Nos, amikor őt 15 évvel ezelőtt megismertem, "megszállotja" volt a napkorongnak, rengetegszer fotózott napraforgót, volt is egy teljes napraforgó témájú diaporámája. Akkor, 18 évesen még afféle hóbortnak tartottam a rajongását, de mára már én is rajongó lettem, bár valószínűleg merőben más okokból mint ő.
Katonás sorban állnak első megbecsült napraforgóim
Jómagam teljesen véletlenül lettem napraforgó-kedvelő. Eszem ágába nem jutott volna magamtól napraforgót ültetni, de kaptam egy margarinos doboznyi holland csávázott magot és hát mit csinál az ember? Elveti. Lett is belőle valami, de akkor még annyira nem fogtak meg, talán még fénykép sem készült róluk. De azért vettem egy csomag magot a következő évre, csak a felét vetettem el és még így is maradt. Különösebb célom nem volt velük, csak hogy legyen az is a kertben, ha már van hely és esetleg a magjukat madáreleségként felhasználni télen.
A napraforgó arca
Úgy is lett. A napraforgóimat nem szedtem fel az idény végén. Hatalmasra nőtt tányérjukból a madarak kicsipegették szinte az összes magot. Tavasszal az üres tányérok tüzelőanyaggá avanzsáltak, megszikkat száruk remek jelölőfának bizonyult a veteményesben. Látván ezt a sokféle felhasználási lehetőséget, elnézvén azt a pár négyzetméternyi fenséges szépséget és bájt amit a kertünkbe varázsoltak, lassan a szívembe zártam őket.
Nagy virághoz nagy méhecske dukál
Érthető, hogy az idén már még nagyobb lelkesedéssel szúrkáltam le pár magot a gáztartályunk köré. Merthogy a napraforgó mellesleg ápol és eltakar, árnyat is ad. Figyelemmel követtem, ahogy minden egyes magocskából két egyértelműen "napraforgós" sziklevél bújik elő, majd egyre hatalmasabb levelek, szár, melynek a végén megjelenik a virágbimbó, mely önmagában is articsókára emlékeztető, szemet gyönyörködtető műalkotás. Idei napraforgóim árnyékában szépen fejlődik a Müncheni Sörretek, spenót, levélpetrezselyem, különféle virágmagok. Ezek amúgy a nyári forróságot nem bírták volna, még ha nem is volt sok forró napunk az idén. Szirmaikat már elvesztették és az óriási tányérokban - melyeknek súlya arra készteti őket, hogy afféle hajlott hátú öregasszonyként folyton a földet kémleljék - már érlelődnek a magok. Idén lehet, hogy nem hagyom az összeset a madárkáknak; nekünk is teszek el belőle.
Ezt a szép dísznapraforgó képet az indafoto.hu-n találtam, hortenzia felhasználó készítette
Bár Louise Riotte: Carrots Love Tomatoes c. könyve szerint a karós babbal nem szeretik egymást, remekül megvan az uborkával és a dinnyével. A hölgy azt is elmondja könyvében, hogy az amerikai indiánok előszeretettel termesztették tápanyagtartalma miatt. Lisztet őröltek belőle, amelyből kását, süteményt készítettek, esetleg vízzel felhígítva italt. Sőt! A megpirított szemeket összezúzták és oly módon készítették el, mint mi a kávét.
Ez a többvirágú potyautas nagy örömömre a szőlő tövében nőtt
Ez a gyönyörű és egyben hasznos növény nem igényel különösebb gondozást. Permetezni nem űkell, és talán ahol nem homoktalaj van mint nálam, nagyon öntözni sem. A magoncok a szokásos pátyolgatást ugyan igénylik, de aztán a napraforgó csinálja a maga dolgát. Bátran ajánlom kezdőnek, haladónak, biokertésznek, nem biokertésznek, annak is aki a dísznövényekre szakosodott, annak is aki veteményezésre. És ha nem is ültetsz napraforgót, de felfedezel egy kalózpéldányt a kertedben, ki ne kapáld! Örömödet fogod lelni benne; ha van a közeledben gyerek, ő különösen. Én most úgy jártam, hogy egy hatalmasra nőtt multivirágú példány pottyant valahogy a szőlőim mellé. Mindamellett, hogy kedves látvány, alig várom, hogy magot gyűjthessek róla és jövőre ebből is vessek. Szeretnék majd néhány színes, dísz napraforgót is.
Azt még fontosnak tartom elmondani, hogy ha azért vetnél napraforgót, hogy télen saját magad termesztett szotyit ropogtass, vásárolj kifejezetten erre a célra szolgáló vetőmagot. Teljesen laikusként nyilvánultam meg most, szóval ha mindenáron dísznapraforgómagot akarsz enni, nézz utána, hogy lehet-e :)
És akinek még nem volt elég: