Szotyi

Hiába a 32 fokos kánikula kedves olvasóim, az ősznek nyilvánvaló jeleit észlelhetjük (holnaptól elvileg a kánikulának is vége). A kertben egyre kevesebb a locsolni való, egy-két dió már lepottyan a fáról és Mirrmurr sem hajkurássza már a macskalányokat. Kezd szépen kigömbölyödni és inkább engem hajkurász mostanában-szomszédom, Gabi szerint most már arra koncentrál, hogy télire meg legyen a szerető gondoskodás.
Ígértem nektek még egy paradicsomos receptet, de közben rájöttem, hogy a napon szárított paradicsom olajban már nem túl aktuális. Ezen kívül nem szívesen teszek közzé olyan receptet, amit jómagam még nem próbáltam ki.
Persze lesz helyette más, de az meglepi.
Szóval itt az ősz. Még messze nincs vége a kerti munkálatoknak, de az az időszak már inkább a betakarításról szól. Szüreteljük a szőlőt, a körtét. Leszedünk egy-két sütőtököt, bár állítólag akkor igazán finom, ha megcsípte az első dér. És persze rendületlenül szedjük a magokat amiről csak lehet és érdemes.

téli csemege, nem csak madaraknak

Talán emlékeztek, a gáztartályunkat körbeültettem napraforgóval, hogy valamennyire takarásban legyen. Szépen meg is nőttek, hatalmas tányérokat neveltek, tele szép nagy magokkal. Hát persze, hogy megkóstoltam. Sótlanul, pörköletlen is nagyon kellemes a magok íze, ezért úgy döntöttem, idén nem hagyom a madárkáknak az összeset. A többvirágú, "véletlen" napraforgóm is nevelt jó pár magocskát, amiket viszont vetőmagnak fogok felhasználni, hogy jövőre sok szép magas többvirágú napraforgónk legyen. Ennek egyébként fekete magjai vannak, alig látható csíkokkal, míg a másik a szokásos cirmos szotyola kinézetű.

gyerekmunka

A napraforgóról látszólag nehéz leoperálni a tányért, pedig nem az. Közvetlenül a tányér alatt a szár üreges és belülről szivacsos állagú. Egy késsel könnyedén le lehet metszeni a napraforgó fejeket. Jó eséllyel vannak bogárkák is a tányéron, ezeket kéretik kihalászni. Én egy kicsit nehéz helyzetben vagyok most abból a szempontból, hogy valószínűleg nem tudom a teljes mennyiséget ma este feldolgozni. A teraszon nem mertem hagyni, mert a macska a) megjelöli mint saját területet, b) alomnak nézi és ennek megfelelően cselekszik. 

Köztes megoldásként az egészet bebugyoláltam egy abroszba és igyekszem holnap délután kibányászni a magokat. Ügyesen, kiskéssel. Pirítani, sózni meg talán ráérek később is.

Még csak annyit, hogy megfőztem az első adag "autentikus" ketchupot. Nagyon pici adag lett, nagyon kellemes illatú és ha majd kihűlt az is kiderül, hogy érdemes-e ilyet csinálnunk a jövőben, esetleg kisebb módosításokkal.

A Napraforgóról

Ezt a bejegyzést öreg tanítómnak dedikálnám, aki mindamellett, hogy a kisujjában van a pedagógia, gyermek-, felnőtt- és családpszichológia, számtalan díjnyertes diaporámát készített és reményeim szerint még készít is. Nos, amikor őt 15 évvel ezelőtt megismertem, "megszállotja" volt a napkorongnak, rengetegszer fotózott napraforgót, volt is egy teljes napraforgó témájú diaporámája. Akkor, 18 évesen még afféle hóbortnak tartottam a rajongását, de mára már én is rajongó lettem, bár valószínűleg merőben más okokból mint ő.

Katonás sorban állnak első megbecsült napraforgóim

Jómagam teljesen véletlenül lettem napraforgó-kedvelő. Eszem ágába nem jutott volna magamtól napraforgót ültetni, de kaptam egy margarinos doboznyi holland csávázott magot és hát mit csinál az ember? Elveti. Lett is belőle valami, de akkor még annyira nem fogtak meg, talán még fénykép sem készült róluk. De azért vettem egy csomag magot a következő évre, csak a felét vetettem el és még így is maradt. Különösebb célom nem volt velük, csak hogy legyen az is a kertben, ha már van hely és esetleg a magjukat madáreleségként felhasználni télen.

A napraforgó arca

Úgy is lett. A napraforgóimat nem szedtem fel az idény végén. Hatalmasra nőtt tányérjukból a madarak kicsipegették szinte az összes magot. Tavasszal az üres tányérok tüzelőanyaggá avanzsáltak, megszikkat száruk remek jelölőfának bizonyult a veteményesben. Látván ezt a sokféle felhasználási lehetőséget, elnézvén azt a pár négyzetméternyi fenséges szépséget és bájt amit a kertünkbe varázsoltak, lassan a szívembe zártam őket.

 Nagy virághoz nagy méhecske dukál

Érthető, hogy az idén már még nagyobb lelkesedéssel szúrkáltam le pár magot a gáztartályunk köré. Merthogy a napraforgó mellesleg ápol és eltakar, árnyat is ad. Figyelemmel követtem, ahogy minden egyes magocskából két egyértelműen "napraforgós" sziklevél bújik elő, majd egyre hatalmasabb levelek, szár, melynek a végén megjelenik a virágbimbó, mely önmagában is articsókára emlékeztető, szemet gyönyörködtető műalkotás. Idei napraforgóim árnyékában szépen fejlődik a Müncheni Sörretek, spenót, levélpetrezselyem, különféle virágmagok. Ezek amúgy a nyári forróságot nem bírták volna, még ha nem is volt sok forró napunk az idén. Szirmaikat már elvesztették és az óriási tányérokban - melyeknek súlya arra készteti őket, hogy afféle hajlott hátú öregasszonyként folyton a földet kémleljék - már érlelődnek a magok. Idén lehet, hogy nem hagyom az összeset a madárkáknak; nekünk is teszek el belőle.

  Ezt a szép dísznapraforgó képet az indafoto.hu-n találtam, hortenzia felhasználó készítette

Bár Louise Riotte: Carrots Love Tomatoes c. könyve szerint  a karós babbal nem szeretik egymást, remekül megvan az uborkával és a dinnyével. A hölgy azt is elmondja könyvében, hogy az amerikai indiánok előszeretettel termesztették tápanyagtartalma miatt. Lisztet őröltek belőle, amelyből kását, süteményt készítettek, esetleg vízzel felhígítva italt. Sőt! A megpirított szemeket összezúzták és oly módon készítették el, mint mi a kávét.

Ez a többvirágú potyautas nagy örömömre a szőlő tövében nőtt

Ez a gyönyörű és egyben hasznos növény nem igényel különösebb gondozást. Permetezni nem űkell, és talán ahol nem homoktalaj van mint nálam, nagyon öntözni sem. A magoncok a szokásos pátyolgatást ugyan igénylik, de aztán a napraforgó csinálja a maga dolgát. Bátran ajánlom kezdőnek, haladónak, biokertésznek, nem biokertésznek, annak is aki a dísznövényekre szakosodott, annak is aki veteményezésre. És ha nem is ültetsz napraforgót, de felfedezel egy kalózpéldányt a kertedben, ki ne kapáld! Örömödet fogod lelni benne; ha van a közeledben gyerek, ő különösen. Én most úgy jártam, hogy egy hatalmasra nőtt multivirágú példány pottyant valahogy a szőlőim mellé. Mindamellett, hogy kedves látvány, alig várom, hogy magot gyűjthessek róla és jövőre ebből is vessek. Szeretnék majd néhány színes, dísz napraforgót is. 

Azt még fontosnak tartom elmondani, hogy ha azért vetnél napraforgót, hogy télen saját magad termesztett szotyit ropogtass, vásárolj kifejezetten erre a célra szolgáló vetőmagot.  Teljesen laikusként nyilvánultam meg most, szóval ha mindenáron dísznapraforgómagot akarsz enni,  nézz utána, hogy lehet-e :)

És akinek még nem volt elég:

Terebess a napraforgókról 

Meghökkentő érdekességek a napraforgóról