Elárulok egy titkot: néhanapján aggleány lesz belőlem. Rankót olykor akár két hétre is nélkülöznöm kell, gyermekeim pedig hetente egyszer a nagyinál és papinál alszanak, valamint szombaton egész napra elviszi őket az apukájuk. No ilyenkor leszek én aggleány. Igen, aggleány. Nem szalmaözvegy, szingli, Uram bocsá' vénkisasszony.
Tudatos aggleányként a második hét vége felé átmegyek rezignáltba. Merthogy akkorra már fájdalmasan sok idő telt el, viszont mindebből logikusan következik, hogy kevés is van hátra. Szóval asszondom, hogy, ha már senkinek nem kell vacsorát csinálnom ma este, én bizony eszek valami finomat. Veszek a hentesnél 20 dkg csirkemájat szív nélkül. Itthon olajat hevítek, rádobok két kis fej negyedekbe vágott hagymát, paprikát paradicsomot, padlizsánt (természetesen a kertünkből) na és a májacskát. Megfűszerezem Zsuzsa nagynéném fűszersójával és mikor már szépen átpirult-párolódott, ráütök 3-4 tojást. Kenyér nélkül is jóllakok vele.
Aztán szombaton, pincepakolás közben térülök-fordulok, és a sütőzacskóban terem 3 csirke felsőcomb, 1 körte, friss zsálya, kakukkfű ás rozmaring és persze a titkos fűszersó. Két óra alatt finom ebéd lesz belőle sült krumplival körítve. Majd amolyan levezetésképpen összedobok egy kevert mákos sütit sárgabaracklekvárral megtöltve. És persze ilyenkor Ibolya is átszalad egy tányér házi krémessel, de ez már csak a hab a tortán.
Az aggleány pedig alig várja, hogy ezeket megfőzze majd két személyre is (mielőtt felháborodnátok, elárulom, hogy gyermekeim ritkán vevők a konyhaművészetemre).
Tudatos aggleányként a második hét vége felé átmegyek rezignáltba. Merthogy akkorra már fájdalmasan sok idő telt el, viszont mindebből logikusan következik, hogy kevés is van hátra. Szóval asszondom, hogy, ha már senkinek nem kell vacsorát csinálnom ma este, én bizony eszek valami finomat. Veszek a hentesnél 20 dkg csirkemájat szív nélkül. Itthon olajat hevítek, rádobok két kis fej negyedekbe vágott hagymát, paprikát paradicsomot, padlizsánt (természetesen a kertünkből) na és a májacskát. Megfűszerezem Zsuzsa nagynéném fűszersójával és mikor már szépen átpirult-párolódott, ráütök 3-4 tojást. Kenyér nélkül is jóllakok vele.
Aztán szombaton, pincepakolás közben térülök-fordulok, és a sütőzacskóban terem 3 csirke felsőcomb, 1 körte, friss zsálya, kakukkfű ás rozmaring és persze a titkos fűszersó. Két óra alatt finom ebéd lesz belőle sült krumplival körítve. Majd amolyan levezetésképpen összedobok egy kevert mákos sütit sárgabaracklekvárral megtöltve. És persze ilyenkor Ibolya is átszalad egy tányér házi krémessel, de ez már csak a hab a tortán.
Az aggleány pedig alig várja, hogy ezeket megfőzze majd két személyre is (mielőtt felháborodnátok, elárulom, hogy gyermekeim ritkán vevők a konyhaművészetemre).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése