Néhány szó a nősziromról

Miért is kell nekem egy tanya-blogban az íriszekről írnom? Több okból. Nem csak zöldsêget meg gyümölcsöt termelünk. Szemet gyönyörködtető, lélek- és elme-andalító virágokat is. Ilyenek az íriszek is. Soha ennyiféle színű, formájú virággal nem találkoztam mêg, mint itt Öreghegyen.
Azelőtt lenginkább a hagyományos lila, Uram bocsá' fehêr holland nőszirom okkal találkoztam.
A linken, amit a Facebook oldalunkon megadtam nektek màr igen sok információt megtudhattatok erről a virágról, ha persze nem vagytok "rajongók" akkor nem :p.
Egy szónak is száz a vêge, én a fentiekre való tekintettel csak némi extrával szolgálnék. Forrásaim a Pamela McGeorge és Alison Nicoll: Irises, valamint a Dr.D.G. Hessayon: The Bulb Expert című könyvek.
Szóval a virág franc tudja honnan származik, de kr.e. 1500-ban már látható egy egyiptomi király sírkamráját díszítő hieroglifákban, valamint a szfinx szobrokat díszítették vele, sőt megjelent a királyok jogarán is, mint a hit, bölcsesség és bátorság hármas szimbóluma. Ősi perzsa, japán és kínai hímzéseken is megjelenik. Az indiai Taj Mahal-t is díszíti az Iris susia a vésete. I. Klodvig frank király a királyi jelképpé tette (három brekuszt cserélt ki három íriszre a lobogóján, miután hálából egy győztes csatáért áttért a kerszténységre). Holland és olasz festők munkáin vallásos szimbólumként jelenik meg, és találkozhatunk vele az imperisszionisták, Van Gogh, Monet festményein. No és milyen szegedi lennék, ha nem említeném meg a győnyörű szecessziós Reök palotát, melyet a nőszirom motívum tesz azzá, ami.

Hát ennyi a rizsa. Most még néhány gyakorlati tanács.
A holland, spanyol és angol nőszirmok virághagymàból nőnek, a többiek ilyen-olyan rizómákból. A virághagymásokat 2-3 évig hagyjuk a földben és csak utàna osztogassuk szét. Viszont már augusztusban ültessük el őket, ne várjunk őszig. A másik nőszirom fajta aminek-mivel éppen aktuális-a megifjításáról írnék, az a szakállas nőszirom. Ők azok akik hihetetlen színválasztékban láthatóak már nálunk is, a holland nőszirom után virágoznak és szép húsos rizómákból nőnek. 2-3 évente érdemes kiásni a rizómacsoportokat, és szétszedni. Az öreg rizóma már nem növeszt leveleket, így végülis a növények által felvett alakzatból is rá lehet jönni, hogy megérett-e a helyzet a szêtosztásra. Azokat tartjuk csak meg amelyeknek levélzete, gyökérzete erős, egészséges. Éles késsel levàgjuk az anyarizómáról, a leveleket visszavág jut kb. harmadával rövidebbre. Az új rizómák legalább egy hüvelyk ujj hosszúságúak legyenek. Közvetlenül virágzás után végezzük el ezt a műveletet, hogy a növénynek legyen ideje magához térni és jövő tavasszal ne csak az egyébként dekoratív levelekben gyönyörködhessünk.
Hát ennyi, dióhéjban. Más mondanivalóm nincs. Küldetés teljesítve, de kérdésekre szívesen válaszolok (az okos könyveim segítségével, természetesen), merthogy nem csupán szakállas és holland nőszirom van, hanem szibériai, meg japán, mocsári, stb.stb...

Most már hivatalos

Jelentem kedves olvasóinknak, hogy 2012. május 19-én szűk családi körben házasságot kötöttünk. A szertartás a szegedi polgármesteri hivatal házzasságkötő termében volt, utána pedig egy nagyon finom ebédet költöttünk el a szegedi Pick Söröző és Étteremben.

Cunami!

Na neem, azért ennyire nem fordult szélsőségesre az időjárás Öreghegyen, de az időjósoknak igaza lett. Egyik nap még 30 fokban pilledeztünk, ma reggelre pedig valóban igencsak lehűlt az idő, úgy 15 fokkal. Nem csoda hogy az elmúlt két napot 3 fejfájáscsillapítóval vészeltem át. Na de nem ez volt a nagy happening a süntanyán.
Hanem a csirkék.

Íme az állomány

Régóta készültem már arra, hogy csirkéink legyenek. Már 2010 tavaszán belevágtam volna, de valahogy elhalasztódott. Tulajdonképpen annyi akadálya volt csak a projektnek, hogy kicsit pakolni kellett. A megboldogult előző tulaj Zsiga bácsi épített egy ólat galamboknak. Ezt az ólat már az ő özvegye is és később mi is fáskamrának használtuk. Rankoban volt végül annyi lelkierő, hogy kipakolja velem az egészet (volt ott lom is rendesen). Majd május elején bekanyarodtam az udvarba ahonnan az előnevelt csirkéket venni szándékoztam.

Lehet randalírozni

Természetesen munka után, a lányom anyák napi ünnepsége előtt rohantam vissza Dorozsmára mindezt elintézni és majdnem pórul jártam, mert fel kellett volna iratkozni. Magyarul, 3 hetet kellett volna várnom a következő csibékre. De ilyenkor marad ki néha csibe, mert nem jönnek érte például, ígyhát az anyák napi műsor után még gyorsan kimeszeltem az ólat (ez a fertőtlenítés miatt kell), majd péntek reggel fél nyolckor ott álltam haptákban megint az árusító helyen.

Eszem-iszom, vigadalom

Maradt ki pipike; 15 darab kettős hasznosítású hibriddel lettünk gazdagabbak. Vettem nekik indítótápot, faforgácsot kezdésnek. Beraktuk őket a fűtött kis ólrészbe (mi nem lámpával, hanem olajradiátorral nyomjuk) és a kezdeti hűvös időjárás végett az első hetet majdnem bent is töltötték. Még az előneveltek is könnyen megfáznak és akkor pillanatok alatt elpusztul az egész csapat.
 Mivel a nagy rákészülés elmaradt és az előbb leírtak miatt amolyan "in medias res" csöppentünk a csirketartásba, a nagyon alapvető tudnivalókat a szomszédaimtól és az internetről szedtem össze villámgyorsan. A tudásomat csak most mélyítgetem. Ennek következtében már most jó nagy adag csirketrágyás faforgács pihen a komposztdombunkon. Mi ugyanis eddig napjában akár kétszer is kitakarítottunk a pipik alatt, holott egyes források szerint elég lenne kéthetente is. Jó-jó, mi is hetente takarítjuk a házikónkat, de mondjuk nem fossuk tele a padlót a nappaliban. Ugye így már érthető a dilemmám?

De picik is voltunk egy hete !

 Enni mostmár nem csak tápot adok nekik, hanem kukoricadarával keverem fele-fele arányban. Ahogy olvasgatok egyre erősődik bennem az elhatározás, hogy ha ez a kaja elfogy, tápot már nem adok nekik. Inni kamillateát kaptak eddig, mert állítólag véd a megfázás és a hasmenés ellen. Mostmár vizet kapnak vitaminnal, utóbbit csak öt napig, kúraszerűen, havonta. Majd rakok neki almaecetet is a vízbe, ami sok mindenre jó. Tisztítja a beleket, étvágyat csinál. Kapnak zöldet is, spenótot, salátát. Gazokat állítólag nem szabad nekik adni, csak olyat amit mi is megennénk, mert megbetegedhetnek.. Aztán persze ha ősszel, betakarítás után kiengedem őket a kertbe, nyilván azt esznek amit akarnak.
Azt persze meg is kell érniük. A kakaspörköltig, tojásrántottáig még sok minden érheti őket, de igyekszünk jó gazdáik lenni. Most például ebben a szutyok időben megint be kellett zárni szegényeket, nehogy megfázzanak.
Megnyugtató látni, hogy kicsit több mint egy hét alatt a fényképeken látottakhoz képest mennyit fejlődtek.

Sirokkó

Midőn ezeket a sorokat írom, olyan meleg orkánerejű szél tombol odakinn, amilyet utoljára 11 éves koromban tapasztaltam a Colorado folyó mellett. A szél ugyanilyen meleg volt és olyan erős, hogy édesapám és megboldogult nagyapám az éjszaka nagy részét azzal töltötték, hogy a sátrat próbálták megtartani felettem. Hiába, az április szeszélyes. Ilyentájt szoktuk Szederke szülinapját megünnepelni. A fűtést a buli időpontjára már teljesen elfelejthetjük, és rendszerint kint lehet enni a teraszon. Tavaly pont bedurcásodott az idő, ezért ettünk mégis bent idén meg miután a szél a jó ötliteres köcsögöt vizestül, orgonástul lepöccintette az asztalról, már nem kellett győzködnöm magam, hogy mennyire lenne nem kellemes sivatagi szélviharban falatozgatni.

ma már rövidgatyában, pólóban kertészkedünk

Tulajdonképpen nem is erről akartam írni. Hanem arról, hogy talán emlékeztek, hogyan kísérleteztem a babot illetőleg. Lényegében azt próbáltam ki, hogy ha berakom mélyhűtőbe 24 órára (volt az 48 is) zsizsiktelenítés céljából, vajon csíraképes marad-e. Jelentem igen. Az összes bab kikelt, tehát lehet, hogy még ritkítanom is kell. Amit nem raktam mélyhűtőbe, csak zárt edénybe, az pedig mind zsizsikes lett. Tehát íme, kezetekbe adtam a tudás kulcsát.

ez bizonyíték, nem ígéret

Tulajdonképpen minden saját eltevésű mag szépen kikelt már és csodálatos módon megbízhatóbban, korábban mint a vásároltak. Tisztelet a kivételnek. A lila burgonya is kidugta az orrát a földből végre, de messze nem az összes. Csak 2-3 növényke, ami akár egy krumpliból is nőhet, node türelem burgonyát terem.

a pionír

Végezetül, még annyi, hogy tegnap voltunk a szegedi füvészkertben, a II. Kertészeti Szakkiállítás és Vásáron. Hát kevesebben voltak idén mint tavaly. Remélem a kiállítók száma évről évre növekedni fog nem csökkenni. A teljes árú jegy 900 ft, pedagógusoknak nincs kedvezmény, így kicsit savanyú volt a szőlő, látván, hogy a rózsakert táján egyzer csak elfogytak az árusok, kiállítók. Azért persze 2 tő rózsával és egy korianderrel gazdagabban távoztunk. Konténeres bokorrózsát 500 ft-ért szerintem sehol nem lehet már kapni, bár itt meg azért volt savanyú a szőlő, mert voltaképpen a földlabda lepotyogott a tőről, azaz még nem voltak olyan fene mód begyökeresedve. Hát majd vigyázok rájuk. Mindentől függetlenül szeretek a füvészkertbe járni, bármilyen évszakban. Nem bántuk meg, hogy kimentünk, ott mindig van valami szép, sőt néha ehető is. És minden évben kapunk tőlük (az iskolám) néhány családi belépőt, amit a különböző rendezvényeinken nyereményként kiosztunk. Szóval szép, nagy múltú park, jó kezdeményezéseik vannak, látom a fejlődést és szurkolok nekik. Ez a tegnapi élmény minazonáltal egy picit megijesztett.

Nagy nehezen...

Úgy higgyétek el, két bejegyzésem is elszállt. Remélem ez a harmadik már megmarad a mélyen tisztelt utókor számára. Természetesen attól, hogy utoljára a hóhelyzetről számoltam be valamikor februárban, azért március elején megint elborította az agyamat a zöld köd, mint eddig is minden évben, mióta botcsinálta kertészként tevékenykedek. Hogy blogbejegyzést eddig miért nem írtam, azt nem is tudom pontosan. Talán azért, mert újdonságot nagyon nem tudtam volna veletek megosztani.

Az almafa szemlátomást megúszta a mindenféle fagyokat

Az hogy elvettettem a borsót, retket, stb. nem újdonság. Az sem, hogy megmetszettem a szőlőt, sőt le is kötöztem, ahogy a borszőlőket illik, szintén nem. Apró újdonságmorzsák vegyültek a szokásos rutin közé. Most hogy már jobban átlátom ezeket, néhány hasznosabb tapasztalatot megosztok veletek. Először is a kísérleteim. Komolyabban veszem a társas ültetés szabályait, ennek fényében új növény lesz a kertünkben a borágó. Egyetlen céllal kerül a veteményünkbe, az eper szomszédságába szeretném ültetni. Ez Riotte néni javaslata, mindamellett megjegyzi, hogy természetes kálium és kálcium valamint egyéb, a növények számára hasznos ásványi anyag forrása és a méhek is szeretik.

Pici borágó palánták fejlődnek a fólia alatt

Másik újdonság az okra. Egyszerűen csak kíváncsiságból. Mivel a mályvafélék családjába tartozik, szép virága lesz az biztos, a termést meg majd meglátjuk. Emlékeim szerint Dorothy Allison önéletrajzi ihletésű írásaiban találkoztam vele, ami nem csoda, hiszen a  Dél-Karolinában  népszerű gumbo fontos alapanyaga, az írónő pedig onnan származik. A déli államokban általánosságban véve népszerű. Ez józan paraszti ésszel átgondolva sejteti, hogy melegkedvelő növényről van szó. Így hát mindamellett, hogy a palántás nénimnél is hagytam 10 magot, magam is új kísérletbe kezdtem, az ablakpárkányunkon előnevelek 5 növényt.

Az okra mellett articsókát is nevelek, hátha idén sikerül

Újdonság lesz még a lila burgonya. Ezt a különlegességet először mintegy 4-5 éve Bob Blumer séf műsorában láttam, ami Guruló Büfé (The Surreal Chef) címen futott a TV Paprikán. Azóta vadászok lila burgonyát. Először találtam egy site-ot, ahol most szemmel láthatóan készlethiánnyal küzdenek, de én amúgy is vetőburgonyát kerestem és nem ehetőt. És megtörtént a csoda. Találtam vetőburgonyát, ITT. Ehetőt is, vethetőt is. Megrendeltem harminc szemet és most várom, hogy kibújjanak a levélkék a földből. Az előcsíráztatott saját tavalyi ugyanis már hajt, ezeket pedig mindenféle csíra nélkül tettük le a földbe. Most viszonylag nagy befektetés volt, de jövőre már lesz saját vetőburgonyánk és így tovább. Hallottam ugyan már olyanról, hogy a többedik generációs vetőburgonya mér gyenge termést produkál, én ezt valahogy ódzkodom elhinni.

Idén először állítottunk fel fóliát és ültetőkeretet

Ami az új tapasztalatokat illeti, leginkább a faggyal kapcsolatban szereztünk ilyeneket. Az első csapást a februári mínusz 20 fokok mérték a növényekre, a másodikat pedig a szokásosnál melegebb kora tavaszi időjárásba belerondító éjszakai mínusz 5 fokos fagy. Előbbinek köszönhetően a futórózsákat erősen vissza kellett metszenem és néhány őszi ültetésű gyümölcsfának is annyi. Ilyen kemény tél után érdemes várni a metszéssel addig amíg egyértelműen létszik, hogy hány élő rügy maradt a metszendő növényeken. Bizonyos őszi ültetésű csemetéim ki se rügyeztek és még a szomszéd Misi bácsinak se lesz őszibarackja az idén.
A második fagy azokon állt bosszút, akik egyszerre elvetettek mindent. Akinek már kikelt a bab, kukorica, paradicsom, az most vetheti újra. Elkésve mondjuk nincs vele, csak kellemetlen és esetleg plusz kiadás. Ja és hát a még megmaradt gyümölcsök közül is sokról le kell mondnunk. Erről bizonyos gyümölcsfák (szilva, cseresznye) elbarnult, összeesett virága győzött meg bennünket a fagyos éjszakák másnapján.
Legnagyobb meglepetésemre nekem a büdöském (rendes nevén bársonyvirág) halt ki teljesen, méghozzá fólia alatt. Néhány paradicsom is elfagyott, de mivel épphogy kibújt növényekről beszélünk, lett utánpótlás. Nem beszélve a palántás néninél hagyott ellátmányról.
Hát ennyi mára. Végezetül egy kép a nagy túlélőről, az eperpalántáinkról. Ha emlékeztek még az augusztusi nagy eperültetésre, talán az is rémlik, milyen nagy gonddal készítettem elő a terepet és gondoztam a kicsikéket. A munka egyértelműen megtérült.

A kis pár leveles növénykék szinte mind ilyen szépek lettek

Öreghegyi hóhelyzet

Nos, drágáim, itt is leesett a hó. Minden bizonnyal unjátok már, mint ahogy a róla szóló híradásokat is. Ha már tényleg tele a hócipőtök (milyen frappáns), a havas beszámolókkal, képekkel, nincs harag. Ne is olvassátok tovább ezt a bejegyzést. Az a nagy helyzet ugyanis, hogy mostan a süntanya megpróbáltatásairól ejtek pár szót; azon bonyodalmakról,  amiket a várva-várt, de kissé hevesen beköszöntött tél okozott. Meg a saját hülyeségünk, hiszen arra mindig lehet számítani.

Hókutya

A vihar közeledtét már csütörtökön éreztem. Mirrmurrt vittem volna miskároltatni, de mivel a macskahordozó eltűnt valahol, egy papír dobozba tettem őkelmét. Őkelme pediglen kimászott és midőn az öreghegyi erdő közepén vissza akartam cserkészni, úgy döntött, hogy meglép. Egyelőre nem is tért vissza. Valószínűleg elszegődött egy tanyához, ahol nem akarják megszabadítani a golyóitól. Mindenki azzal vigasztal, hogy majd visszajön. A macskák köztudottan élelmes lények. Ha nem jön vissza, akkor talált magának egy kellemesebb helyet. Én ezzel vigasztalom magam.

Pici tanya, derékig hóban

Péntek reggel pedig elkezdett esni a hó. Jobban mondva szakadni. A héten mér elhatároztam, hogy még a hóesés előtt felrakatom a téli gumit. (Lehet sápítozni drágáim, de eddig nem igazán volt rá szükség. Nagyon enyhe telünk volt idáig, egyetlen egyszer volt hó ami személy szerint nekem gondot okozott, ugyanis nem tudtam átmenni a kicsi hídon, ami a főútra vezet.) Szóval nekiindultunk kettő autóval, arra az esetre, ha csak délután, Uram bocsá' másnapra lenne kész a művelet. De nem igy lett. Egy órát kellett csak várnom, úgyhogy a kiscsaládot hazaküldtem, én meg elmentem addig turizni :) Kb. egy óra elteltével pulóverekkel felszerelkezve a család minden tagja számára, no meg egy 300 ft-os kedvezményre feljogosító mosószer kuponnal gazdagabban visszabaktattam az autómért. Akkor már érezni lehetett, hogy ennek a fele se tréfa. Már vagy öt centis hó lehullott.

A mi kertünkben ekkorka

De nem dramatizálnám túl a helyzetet. Tulajdonképp épp időben cselekedtem, jókat rötyögtem azokon akik sorba álltak kenyérért (nyilván sokaknak egyszerűen nem volt kedvük a rosszul, vagy sehogy letakaritott járdákon "utolsó pár előre fuss!-t" játszani, de biztos volt olyan is, aki az apokalipszis eljövetelére készült.)
Akárhogy is, mi felkészülve éreztük magunkat. Van vagy két hétre való kaja itthon, sőt, ha krumplit ennénk krumplival, akkor akár 3 hétre is. Szombaton elengedtem gyermekeimet az apjukkal, némi kocsitologatás után. A mi mellékutcánk akkor még nehezen járható volt. Rankoval pedig elindultunk a havi kimenőnkre, az Árkádba (Szeged belváros).

 

 

Ott a kék izé melletti aknában ügyeskedtem

Ez most annyira nem is érdekes, haza is jutottunk némi kocsitologatással és örömmel vettük tudomásul, hogy Öreghegyre is betévedt a hókotró. Kényelembe tettük magunkat, vártuk haza a gyerekeket, mígnem egyszer csak 5 óra felé, mintegy varázsütésre , a vezetékes vízellátásunk mint olyan, megszűnt vala létezni az egész házban. A Szegedi Vízmű hibabejelentő száma szerencsére működik, a bácsi a vonal túlsó végén segitőkész. Tőle megtudtam, hogy nem ők a ludasak, bizony itt egy szabadon álló vízvezeték elfagyhatott.
Na én itt lettem ideges. Ahogy Zoli hazajött a gyerekekkel, bementem a faluba ásványvízért, Ranko meg havat olvasztott, hogy majd azzal locsolgatjuk a fagyott vezetéket. De mivel sötét is volt, hideg is volt, hamar feladtuk azzal, hogy majd reggel újra nekilátunk. Cicamosdás után mindenki ágyba, másnap reggel kávé után lemásztam a kerti csap aknájába, Ranko forralta vizet és ellátta a gyerekeket. Miután már ott is átmelegítettünk minden csövet (a fém csöveket még lánggal is, a műanyagokat természetesen csak vízzel), és még mindig nem volt víz a házban, rá kellett döbbennünk, hogy a helyzet megoldása hosszadalmasabb lesz. Várt ugyanis ránk még 10 méter vezeték a pincében. Meg a bizonytalanság. Szóval a gyerekeket elröpítettem anyukámhoz, Ranko pedig a pici, 5 éve nem használt kempingfőzőnk lángjával melegíteni kezdte a pincében található csöveket. Másfél óra múlva lett víz a pincében, de a házban nem.
Mielőtt hazajöttem volna, vettem még patront a főzőbe, majd átvettem a dolgot Rankotól és nagy örömünkre, mintegy fél óra múlva visszatért a házikónk vízellátása Ez volt délután 4-kor. A vízműves bácsi tanácsára bebugyoláltam a csöveket, és jobban oda fogunk figyelni az előjelekre, mint például reggel csak csordogáló vízcsap, illetve lassan feltöltődő WC-tartály.

Szóval akár vissza is térhetne minden a normál kerékvágásba. De reggel megint szakadt a hó, a gyerekeimet így ma még nem mertem hazahozni. Miután kicsit bementem dolgozni, meglátogattam őket is, ügyeket intéztem és a biztonság kedvéért megejtettem előre a heti bevásárlást, hazajöttem. Elvittem Kassiat sétálni és közben találkoztam azzal a szomszéddal, aki minden télen ingyen és bérmentve fogja a barkaszt ha helyzet van és a létező összes öreghegyi úton ledúrja a havat. Az jutott eszembe, hogy amíg ilyen szomszédaink vannak, nagy baj nem lehet. Meg hogy össze kellene neki már szedni egy kis benzinpénzt. A gyerekek közül meg csak Szedike jön haza, egyelőre. Ilyen útviszonyok mellett nem lehet sietni az iskolába, az oviba viszont nem olyan lényeges, hogy mikor érünk be. A fenti kis altatót pedig fogadjátok szeretettel, és kitartás!

Boldog új évet!

Ma van az iskolai szünet utolsó napja, jobban mondva estéje. Ma már nem nagyon lehet lazáskodni, idejében meg kell ejteni a vacsorát, fürdést, lefekvést. A tizóraikat be kell pakolni, kivasalni a ruhácskákat holnapra és ellenőrizni, hogy mindent elpakoltunk el ami kell. Az embernek vegyesek az érzelmei. Vajon mikor unnánk rá az édes semmittevésre? Ami nem is semittevés, hiszen volt benne karácsony, szilveszter, mozizás, sütés-főzés, tartalmas együttlét. De volt benne délutáni szunyóka is, "akkor mozdulok ki a házból, ha kedvem tartja", és ki tudtam olvasni egy nagyon jó könyvet is.

A már hagyománnyá vált mézeskalács készités

A "semmittevés" mézeskalács készítéssel indult, ami már harmadik éve jópofa közös projektnek bizonyul a gyerekekkel. Szentestére nem kimondottan hagyományos menüvel készültem. A cél az volt, hogy mindenki szivesen megegye, ami az asztalra kerül. Igy vacsorára Bajor csirkét készitettem rizzsel és savanyú uborkával, desszertnek pedig gyümölcskenyeret és persze volt a mézeskalács. Ezeket a sütiket jópár napig majszolgattuk, de mikor elfogyott, gyorsan összedobtam egy sütőtök pitét . Aztán egyszer csak jött a szilveszter. A helyi Szélmalom vendéglőből hoztunk egy 3 személyes hidegtálat négyünknek (másnap reggelire, sőt vacsorára is jutott belőle) és sütöttünk egy fantasztikus narancstortát.

Készül (?) a narancstorta

Aztán újév első napján  természetesen lencsefőzeléket ettünk. Az "akkor mozdulok ki, amikor akarok" jegyében nem rohantunk el a boltba amikor megláttuk, hogy fogytán a kenyér, hanem szépen sütöttünk egyet a kenyérsütő masinánkban. És ha mér így belejöttünk, miért ne süssünk foszlós kalácsot is a maradék lencse, töltött kápi mellé. Vacsorára is finom vajjal, meleg kakaóval.

 

A kertben pedig elvileg csend és nyugalom van. Elméletileg mindent beborít a hó és a növények téli álmot alszanak. Elméletileg. Gyakorlatilag a mángold, levélpetrezselyem él és virul. Nem fagyott el egyelőre a körömvirág sem. Leszedésre vár a kelbimbó és 2-3 fej kelkáposzta is. ...És ott van a sitt is ami a felújításból maradt itt még december elején. Azt is el kell majd szállitatni még tavasz előtt. Ja. Most megint jönnek a szürke hétköznapok. Amikor nem csak azzal foglalkozunk, amivel szeretünk.  Jönnek a muszáj dolgok, a kellemetlenek, amiket az ünnepekre való tekintettel szépen elzártunk valahová úgy két hétre. Megfigyeltem, hogy a téli szünet az egyetlen, amikor igazán pihenni tudok.  Most is ezt tettem. Épp most hörpintettem fel az utolsó korty Törley Charmant Rouge pezsegőt, nemsokára csatlakozom kis családomhoz vacsora ügyben és remek formában vágok neki az új évnek. Pláne, hogy napok óta 3 szálnál több cigit nem szivtam el. Ez utóbbi a dohányzási tilalomnak köszönhetően remélhetőleg igy is marad.

TE! Hozzám beszélsz?!

Szóval fel vagyok vértezve, meg minden és koncentrálni fogok keményen. Megcsinálom a kellemetlent, kellemeset egyaránt. Utóbbiak közé tartozik a szükséges vetőmagok megrendelése, a kert tervezése. Bizony januárban ez már aktuális feladat. És rendkivül izgalmas. Szeretem a kis blogomat is irogatni. Remélem továbbra is szórakoztatónak, de ugyanakkor informativnak találjátok majd.

Egy szó mint száz: BUÉK kedveseim! Váljon minden álmotok valóra 2012-ben, ami nem, azt se adjátok fel.