Rózsáim, rózsáim

Eszem ágában sem volt hétköznap, alváshiánnyal és temérdek teendővel szembenézve blogbejegyzéseken gondolkodni, de ahogy a vihar előtti csendben azon tűnődve kapálgattam, hogy milyen ciki lenne, ha a kapanyélbe belecsapna a villám, lassan mégis erre kalandoztam. Nem akárhol kapálództam ugyanis, a rózsáim között szaporodott el a cigányparéj, ami őket annyira nem is zavarná, de az ici-pici egynyári virágpalántáimat annál inkább.
A rózsákat azt hiszem mindenki szereti, én is nagy csodálójuk vagyok. Mikor ideköltöztünk, első dolgom volt világszép, drága, katalógusból rendelt rózsákat telepíteni a kertbe. Szabad gyökerűeket, jó pénzért. Egyik sem bírta egy évnél tovább, amelyik pedig igen, az alig-alig fejlődött. Illetve, három tő akciós Coral Dawn futórózsa megmaradt és kis jóindulattal szépen  fejlődőnek mondhatóak.
Az első sikeremet a rózsákkal két gyönyörű Queen Elizabeth floribunda grandiflora rózsa hozta el. Konténeresek és a válásom nyarán kaptam Mesi unokatestvéremtől. Szép emlék, amikor azon a nyáron meglátogatott Zsuzsa nagynéném, és Mesi a lánya a férjével és legkisebb fiukkal Mátéval. Hihetetlen meleg volt aznap, a homokra egy másodpercre sem lehetett rálépni mezítláb, Zsuzsáék hozták a húsokat én meg anyukámmal salátákat gyártottam és az egész délutánt jóformán a teraszon töltöttük.

Nos a két rózsához egy zacskó érett marhatrágyát is küldött a nagybátyám, azzal az üzenettel, hogy ettől megbolondulnak a rózsák. És igaza lett. Ez a két virág mindent túlélt. Átültetést, véletlen agyontaposást, kemény telet. Idén már 5 évesek így szép nagyra nőttek és valóban királynői a megjelenésük.
Ami "furcsa" az viszont az, hogy van itt két éves rózsatő is, és hasonló, ha nem ugyanolyan szépen fejlett, mint a két királynő.
A titok lehet az enyhe tél is, de talán ennél többről van szó. A jó kis komposzt, amit a csirkéim alaposan átdolgoztak-kapirgáltak. Kaptak belőle a rózsák jócskán. Meg a bátor, szakszerű metszés amit idén először sikerült abszolválnom. És talán van még némi élet Zsiga bácsi műtrágyájában is, amiből valamennyit elszórtam az ágyásban. (már évek óta nem használok műtrágyát, de ezt még Zsiga bácsi özvegye, az előző tulaj hagyta itt azzal, hogy ez pétisó és szórjuk szét a gyepre. Évekig pakolásztuk ide-oda, majd a terasz alatt jól megszívta magát nedvességgel, és döntés született, hogy mivel mozdítani nem lehet és tényleg nem nagyon lehet más mint műtrágya, apránként elhasználjuk. Szigorúan csak olyan növényeknek amiket nem óhajtunk megenni. Biztos ami biztos)
No de sok beszédnek sok az alja, íme a képek.

Névtelen szépség

Erzsike

A öt éves tő

Az két éves tő

 Nos, ennyit mára. Szeretnék majd még egy szép angol rózsát és nagy örömet okozna, ha sikerülne hozzájutnom egy Joseph's Coat futórózsához. Ez utóbbi jelenleg lehetetlen, illetve nagyon költséges vállalkozás lenne. De ha egyszer sikerül, ígérem beszámolok róla. És természetesen ahogy nyiladoznak kertem jelenlegi lakói, rózsák és nem rózsák, folyamatosan igyekszem képeket felrakni róluk a facebook oldalamon. Most még megforgatom a csibetojásokat, aztán irány az ágy. A gyerekek, a kutya, a kakas és a feleségei, a fürjecskék már mind alszanak, talán csak Sanyi cica vadászik valahol. Ideje, hogy én is lassan nyugovóra térjek, hiszen holnap folytatódik a hétköznapi rohanás.

És ami a fürjeken kívül történt...

Természetesen a fürjek érkezésétől függetlenül, az élet ment tovább, nem is akárhogyan. A kertet szép lassan bevetegettem, 6 tyúkomat és 1 kakasomat átköltöztettem a külső kertbe, ahol egy átmeneti lakot és tojófészket eszkábáltam nekik össze.

Nyári rezidencia

tojófészek a fűrészbak alatt

Belátom, hogy hosszú távon azonban kókányolt dolgokkal nem fogok boldogulni, ezért rövidesen nekilátok barkácsolni -- először apróbb, egyszerűbb dolgokat, mint mobil röpető, a kicscsirkéknek (ez egy fakeret beborítva szúnyoghálóval vagy csirkehálóval vagy raschelhálóval, azt a célt szolgálja, hogy a sérülékeny, magukat megvédeni még nem tudó pár hetes csibék is kijussanak a napra, füvet csipegetni), illetve tojóládákat a tyúkoknak. Aztán később mobil-ólakat csinálok majd.

Félrehúzom a szalmamulcsot kukoricavetés előtt

Szalmamulcs a krumpli és a bab között

Most vissza a kerthez. Tehát tiszta földdel indultam a szezonnak, a csirkék szépen megkapirgálták a trágyadombot is, így jó minőségű érett komposztom is lett. Gyakorlatilag minden vetés illetve palántázás előtt mindösszesen annyi dolgom van, hogy kicsit meglazítom az összeállt homokot, beledolgozok egy kis komposztot. Egy kedves barátom révén ismerkedtem meg Ruth Stout néni egyedi kertművelési technikájával melynek lényege, hogy szalmamulcsozás segítségével egy füst alatt megoldja a gyomosodás, öntözés és trágyázás problémáját.

Mulcs a szőlő alatt 

A zsákos kísérlet

A látottakon felbuzdulva gyorsan alámulcsoztam a szőlőt, a nyáriorgonát és a kiszáradt tuják helyére ültetett vadrózsákat. Majd miután a fürjek óljából kipakolt szalmabálák egy része kibomlott, a veteményesbe is került mulcs apukám hathatós segítségével. Ezen felül, néhány takarmányos zsákot telepakoltam érett komposzttal, némi virágfölddel és vetettem bele uborkát, kígyóuborkát, hagymamagot. Ez utóbbi kísérletben gyermekeim segédkeztek. Nos, ennyi az újdonság. Tennivaló mindig van, döbbenten vettem észre például, hogy a kis magoncok között előbújó gyomok milyen nagy mértékben vissza tudják vetni az előbbiket a fejlődésben. Bár ronda, szeles, esős idő van, lehet hogy ma még bogarászok közöttük kicsit.
Két hét múlva pedig új lakok jönnek a süntanyára, de ez legyen meglepetés...

A nagy fürj hadművelet

Az teccik tudni úgy kezdődött, hogy vettem egy keltető gépet. No nem hiperszuper-csillivilli minumumharmincezer gépet. Az ún. román csodába, a Cleo-5-be fektettem be kevéske pénzünket. A vaterán akciósan 14000 ft-ért hozzá lehetett jutni.
Ahogy megkaptam a masinát, nekiláttam a használati utasítás olvasgatásának. Igen hamar rá kellett jöjjek, hogy nem fogok tudni annyi megbízhatóan fiatal tojást gyűjteni ami megtöltené, így tenyésztojás  után kezdtem nézni, különböző hirdetési felületeken. Valahogy ráakadtam a fürjtojásokra, korábban már hallottam jótékony hatásáról, most még többet olvastam róla. Egy szó mint száz, a megbízható és korrekt Fürjháztól megérkezett 120 tojás április 3-án.

A jelölések a tojás forgatását segítik

A fürjtojás keltetési ideje 18 nap. A nagykönyv, azaz az általánosan elfogadott szabályok szerint az első két napban nem kell forgatni a tojást, a többiben naponta kétszer, majd az utolsó 2 napban megint csak nem. Nem untatlak benneteket a miértekkel, akit érdekel, utána tud nézni. A Fürjház másként keltet, mi megpróbáltuk az ő protokolljukat kombinálni a nagykönyvvel és végezetül április 18-án délután 2 órakor kibújt az első fürjbaba.

Először akkurátusan körbecsipkedjük a tojáshéjat

Elkezdünk kinyomakodni

És nem adjuk ám fel!

Kint a pici buksi és a pici csőr

Ha már ennyire kibújtunk, lehet kicsit pihenni

Ezt követően kisebb-nagyobb hullámokban folyamatosan keltek a madárkák, a tojásokból halk kopogtatás hallatszott élénk csipogás kíséretében még két napon keresztül. A sokak által szidott román csodával az ideális 75%-85%-os arány alatt kicsivel teljesítettünk. A 120 tojásból 30-ban nem volt embrió, a többi befulladt, vagy visszamaradt a fejlődésben. A kiscsibéket egy hatalmas lavórban szalmán, infralámpa alatt nevelgettem majdnem két hetes korukig. A képen látható alufólia tök felesleges, csak szofisztikáltabbnak tűnik tőle a rendszer, a fürjek csipkedni kezdték, gyorsan le is szedtem.

Ez még csak a próbaüzem

Infralámpa alatt hej de jó!

A csíkos kis banditák igen gyors növekedésnek és tollasodásnak indultak így az óriás lavór hirtelen szűkössé vált. A jó időre való tekintettel hamarabb kiköltöztettem őket az ólba, és a csipkelődés, taposás abbamaradt. Nem fáztak, nem fáznak, éjszakára bepakolom őket a belső ólba, ahol egy uborkás üvegbe lógatott 100-as égő szolgáltatja a meleget. Négy csibe elpusztult, volt aki csak csendben elaludt, volt akinek a lába sérült oly módon, hogy azon már nem lehetett segíteni. Nos ezt csak azért mondom, hogy érzékeltessem, hogy a keltetés, naposcsibe nevelés nem csak csupa móka és kacagás. 

Napfürdőzünk

Hát sokat változtunk

A fürjecskék most majd' 3 hetesek, helyes kis szaladgáló, repkedő 62 gombóc, pici vékony lábacskákon. Ha megfogom őket, hevesen tiltakoznak, ebből is látszódik, hogy nem olyan szelíd háziasított baromfik mint a házityúk. Az óljuk, melyet az előző tulajdonos galambok számára épített biztonságosnak tűnik, de azért erősítettem a védelmen némi csirkehálóval és ahogy a repkedést elnézem, még fogok is. 

Rengeteget izgultam a keltetés vége felé. Egy nappal a kelés megkezdése előtt két rémálmom volt: az egyikben fürjek repkedtek az egész lakásban, a másikban pedig egyetlen tojásból kelt ki egy két dimenziós, azaz lapos fürj, akibe oly módon kellett életet lehelni, hogy a csőrén keresztül felfújtam. Izgultam-izgulok, nem kicsit. 

De a dolgok egyelőre szépen alakulnak, a keltető pedig újra duruzsol, 30 saját és 30 wyandotte tojással...ó, és az egyik tyúkom elült...

Béke és nyugalom a baromfiudvarban

Gyönyörű tavaszias nap virradt ránk tegnap, ami ma is kitartott. Kiélveztem, örültem neki  -- persze csak óvatosan, hiszen még február van. Valahogy úgy örültem neki, mint az egyszeri szerelmespár, akik hosszú idő után csak egy-két napot tudnak együtt tölteni s aztán megint távol kell legyenek egymástól. Az öröm nem felhőtlen, megnyugvást nem ad, de rendkívül intenzív és a kapott idő minden perce felértékelődik.
Viszkettek is a "zöld ujjaim" (angolszászéknál van ilyenje annak aki szeret kertészkedni), de visszafogtam magam. Nem biztos, hogy azt a kis gazt a fagyveszély elmúlta előtt feltétlenül ki kell szedni az íriszek tövéből, de talán el kellene gondolkodni, hogy mit vetünk az idén és milyen vetőmagot kell rendelni.
Nos ilyen és ehhez hasonló gondolatok jártak a fejemben, de tulajdonképpen szombatra már meg volt a program: Kakasvágás!

Íme az egyik áldozat

Minden kakasom ivaréretté vált, és a 11 tyúkot 7 kakas üldözte szerelmével szinte egész nap. Akinek volt dolga már csirkékkel, az tudja miről beszélek, akinek nem, annak meg elég ha annyit mondok, hogy az egészséges arány 10 tyúkra egy kakas.Mivel szabad tartású állatokról beszélünk, nem a kakasok veszekedése volt a probléma, hanem a stressz amit a tyúkocskáknak okoztak szüntelen túlbuzgalmukkal.
6 kakasnak tehát mennie kellett, nem most, hanem már a múlt héten kellett volna, de ennyi állat feldolgozását én még egyedül nem szívesen vállalom. És milyen igazam lett! Ebben a csodálatos időben öröm volt a munka.

E öröm e bódottá

A procedúra úgy kezdődik, hogy minden szépen kikészítünk az udvarra, műanyag zsákot amire a kakasokat teszem vágás után, edényt a vérnek és az eldobandó alkatrészeknek, pár vízzel teli vödör, konyharuhák, kiskések, kalapács, késélező stbstb. Utána jön a rohangálás. Ranko és én próbáljuk közösen elkapni a peches baromfikat. Mivel mindketten a mackósabb alkatúak táborát gyarapítjuk, elég mókásan festhetünk ilyenkor. Kifejlesztettem viszont a "vödör ráborítós" módszert, ami a szintidőnkön sokat javított.

Hatból három

Aztán jön a vágás, kopasztás (más néven vacakolás a nem elég forró illetve túl forró vizzel), és a bontás. Ennyire még sohasem élveztem a munkát. Jól beöltöztem, a sufniból kívánságomra Gershwin majd az Abbey Road szólt, az arcomat kellemesen cirógatta a nap és az enyhe szél valamint meglepve tapasztaltam, hogy kezdek belejönni.  Közben hirtelen ötlettől vezérelve a férjem tüzet rakott, és feltett egy kakast pörköltnek.
Pont akkorra végeztem, amikor a nap már kezdett arrébb vándorolni, így gyorsan elpakoltam, elmostam az edényeket. Majd beugrottam egy kád vízbe. (nemrég csúnyán felfáztam, ugyhogy most vigyázok)

Teccik látni, rendessen beöltöztem

A pörkölős letisztázós, mélyhűtőbe porciózós fázist most Ranko csinálta, és ez valószínűleg így is marad. Egyrészt ilyenkorra már szétázik a kezem és a francnak van kedve még a pipialkatrészeket mosogatni, másrészt hétköznap ő szokott főzni, ergo a saját elképzelése szerint oszthatja szét a húst. Közben a pörkölt megfőtt, pirítóssal ettünk, mert a nokedlire már nem akartunk várni. Utána én filmet néztem, pihentem, lassan be is sötétedett és hazajöttek a mókuskáink is a "láthatásból".
De nem elég, hogy kellemesen telt el a dolgos nap, a baromfiudvarba is béke és nyugalom költözött. Egy szép, közepes termetű kendermagos kakast hagytam meg tojózni, aki vígan él is a rá ruházott joggal, néha kukorékol nagyot, de egyébként békésen kapirgál a feleségeivel.

Sanyi a csirkepásztor

Ma délután ki is engedtem őket egy kis zöldet legelni, szegények alig találtak vissza sötétedéskor az óljukba:)

Télen a tanyán jujj de jó!

Igen, végre megjött a tél. Muszáj erről írni. Van aki örül neki, van aki nem. Jómagam ha az eszemmel nézem a dolgot, igen, télen legyen tél. Ha meg a szívemmel, akkor is azt kell mondjam, szép a friss hó, ahogy ropog az ember csizmája alatt kutyasétáltatáskor. Ha még ráadásul süt a nap is, az csak hab a tortán. Jó a gyerekeket szánkón áthúzni a szomszédba, este pedig mindenféle zsemblámpa nélkül visszahúzni őket, hiszen a hó úgy is világít. Jó hallani ahogy énekelnek a szánkón, hogy anyát biztassák. És senkit nem zavarnak, hiszen itt vagyuk az Isten háta mögött.
Aztán jó érzés még belépni a kinti hidegből a meleg szobába. Na és a csend, a végtelen csend megfizethetelen. A fizika törvényei szerint télen jobban terjed a hang és mégis évek óta azt tapasztalom, hogy hóesés után elcsendesül a világ.

A 15 cm-es, mindent betakaró hónak Kassia kutya nagyon örült, mindenáron sétálni akart menni. A csirkék felháborodottan kapkodták a lábukat és a nap jelentős részét az ólban töltötték, de azért ki ki jöttek enni, kapirgálni és a szokásos tojásmennyiséget is megtojták. Telepakoltam nekik idén az óljukat bálás szalmával és most is raktam alájuk frisset, hogy ne fázzon a nagy duci popójuk.

Sanyi most látott életében először havat, és őt is némiképp felháborította a hideg, és a hó ami-mily meglepő!- szintén hideg. A szokásosnál nagyobb beleéléssel próbálta elmagyarázni, hogy márpediglen neki a házban a helye. A végén kiegyeztünk abban, hogy letettem a kabátom a bejárati ajtó és a szúnyogháló közti ficakba. Valamint a pinceajtót is résnyire nyitva hagyom. Egyébként, ha Ranko itthon van, a sufniban bármelyik állat melegedhet, mert az olyankor fűtve van (a férjemnek egy melléképületben van a dolgozószobája), A házba jómagam szívesen beengedném a macskát, de akkor a kutyát is be kellene és attól aztán megőrülnék. Mert míg egy cica akár észrevétlen is tud lenni, Kassia állandóan azt lesné, hogy mikor kaphat valami kaját és valószínűleg befeküdne a szoba közepére. Nem beszélve a vedlésről. Egyébként ő a sufniba is nagyon ritkán megy be, úgy tűnik jobban szeret kint lenni.

Hát így telelünk. Mirr-murr macska már csak félig a miénk. El kéne vinni dokihoz, de alig van itt. Nyáron akadt némi összetűzésünk, a kiscsirkék miatt, akkor megsértődött, valószínűleg a rapszodikus kutyánkból és a folyton játszani akaró Sándorból is elege lett. Nyáron felénk se nézett és most is csak néha jön erre, enni. Nem tudom vele mi lesz, de Sanyit mindenképpen jobban megbecsüljük majd. Tesz is érte rendesen, hogy így legyen. Igazi karakter, kedves cica és ami itt nagyon fontos, jó egerésző.

A tojástermelés beindult, de még csak annyira, hogy már anyukámnak is át tudok adni heti 10 tójást. Sokat gondolkodtam azon, hogy mit tegyek. Elhatároztam például, hogy soha többet nem veszek előevelt csirkét, csak 5 hónapos jércét. Még mindig ijesztően sok a kakas ugyanis. Még olyan csirkéről is kiderült, hogy kakas, akit még nálam jobban hozzáértő is jércének látott korábban.  De az öt hónapos jércék drágák. És hol az önellátás varázsa? Nagy valószínűség szerint veszek egy keltetőgépet inkább, meghagyok egy szép kakast és saját tojást keltetek. Aztán ha belejövök, vehetek ilyen-olyan tenyésztojást is. De erről bővebben majd legközelebb. Búcsúzóul itt egy kép a legszebb tyúkomról, nem tudom mennyire látszik, de felül aranybarna a tollazata, alul fekete és a két szín fokozatosan megy át egymásba. A lába és a csőre is fekete. Picinek is szép volt, és még szebb, szelíd tyúkocska lett belőle.

Most megyek, rakok a tűzre, bezárom a csirkéket, megetetem a házikedvenceket. Apropó tűz! Nekünk nagyon bejött a fabrikett. De erről is majd legközelebb.

Hópillék (nem hópihék)

Az alábbi sütikét a tavaszból hirtelen télbe forduló időjárás ihlette.

Hozzávalók:

400g vaj
500g liszt
150g porcukor
4 tojás sárgája
fél sütőpor
1 vaniliás cukor
1-2 evőkanál tejföl

a befogatáshoz még porcukor és vaniliás cukor


A vajat a cukorral tojássárgájával habosra verjük majd hozzáadjuk a lisztet melyben már elkevertük a sütőport. Összegyúrjuk a tésztát, ha nagyon lágy az a jó, de ha muszáj (mert kezelhetetlen) pici lisztet még tehetünk hozzá. Ha sikerült összegyúrni, kilisztezett edénybe tesszük és a hűtőbe rakjuk, hogy kicsit keményedjen. Kb. 30 perc erre elég lesz. Ha ez letelt, kb fél cm vastagra nyújtjuk a tésztát lisztezett deszkán. Tetszőleges formával szaggatjuk, de 3-4cm-nél nagyobb formát ne válaszunk, mert a süti nagyon omlós, szét fog törni.
Előmelegített sütőben (gáz 4-es fokozat) 12 percig sütjük, majd ahogy kivesszük, megforgatjuk a vaniliás porcukorban (később már nem tapad meg a sütin a porcukor)

Jó étvágyat!

Boldog új évet kedveseim!

Na drágáim, kezdjük azzal, hogy ez egy kemény év volt. Tudom, nem csak nekem, mindenkinek. Ami engem illet, egy éve ott lógott felettem, hogy megszűnik a státuszom a munkahelyemen és jó eséllyel állás nélkül maradok. De nem lehetett tudni, hogy ez tényleg bekövetkezik és azt se, hogy mikor. Ez van akkor amikoz az állam a főnököd. Nos az áldott nyári szünet ennek szellemében telt, és bár voltak jó pillanatok, nem volt kedvem itt jópofáskodni, hogy tulajdonképpen minden a legnagyobb rendben van.
De mint a mesében a dolgok jóra fordultak. A státuszom ugyan megszűnt de -- egy kecskebukával -- a szívemnek és a családi kasszának is kedvezőbb állásba kerültem.
Aztán a nagy fellendülés közepette volt egy korai vetélésem is  de azóta eltelt már egy hónap és minden erőltetett racionalitás nélkül tudom mondani, hogy ha már mennie kellett ennek a kis életnek, akkor még a lehető legjobbkor tette.
Szóval a nagybetűs kicsit megcsócsált az elmúlt hónapokban, de túl vagyok rajta, és lángoló tekintettel nézek a jövőbe. És írok. Nem csak ezt a blogot, hanem egy másikat is, amit az újraéledt kézműveskedős szenvedélyem ihletett.
A tanya és a csirkék jól vannak. Jelen pillanatban huszonvalahányan kapirgálnak a baromfiudvarban. Sajnos túl sok a kakas. Két generáció éldegél együtt, az öregek között biztos van négy akit hamarosan le kell vágni és a júliusiak között is biztos van két kakaska. És hármat már le is vágtam, egyből lett coq au vin azaz kakas borban szentestére:

A második madár pedig a szilveszteri vacsora asztalon végezte mint perkelt:

Mindkettő étel nagyon finom, már vadast is csináltam egyszer, kipróbálom majd egészben sütve is. Ízletes a húsa a kakasnak és kiadós is, de amikor az ember tojástermelésre gyúrna, ennyi baromfiú láttán az egyik szeme sír, a másik nevet. Azt mindenesetre elhatároztam, hogy mostantól hagyom a fenébe az előnevelt kettőshasznúakat, és nyáron szépen felturbózom majd az állományt 5 hónapos jércékkel.
A másik bánatom, hogy még mindig csak napi 3-4 tojásom van, ami persze abból is adódik, hogy a tyúkok egy része még fiatalka, de azért ebben a hónapban már ők is elkezdhetnének termelni és biztos fognak is.
Ennyit írok első nekifutásra kedves olvasóim, nem kimondottan lenne szerencsés az összes  (az elmúlt hónapokban fejben már megszületett ) témát egy bejegyzésbe besüríteni. Búcsúzóul egy kép a baromfiakról és baromlá..., szóval tyúkokról:

Vígan esszük Ibolya néni "zöldjét"