Na drágáim, kezdjük azzal, hogy ez egy kemény év volt. Tudom, nem csak nekem, mindenkinek. Ami engem illet, egy éve ott lógott felettem, hogy megszűnik a státuszom a munkahelyemen és jó eséllyel állás nélkül maradok. De nem lehetett tudni, hogy ez tényleg bekövetkezik és azt se, hogy mikor. Ez van akkor amikoz az állam a főnököd. Nos az áldott nyári szünet ennek szellemében telt, és bár voltak jó pillanatok, nem volt kedvem itt jópofáskodni, hogy tulajdonképpen minden a legnagyobb rendben van.
De mint a mesében a dolgok jóra fordultak. A státuszom ugyan megszűnt de -- egy kecskebukával -- a szívemnek és a családi kasszának is kedvezőbb állásba kerültem.
Aztán a nagy fellendülés közepette volt egy korai vetélésem is de azóta eltelt már egy hónap és minden erőltetett racionalitás nélkül tudom mondani, hogy ha már mennie kellett ennek a kis életnek, akkor még a lehető legjobbkor tette.
Szóval a nagybetűs kicsit megcsócsált az elmúlt hónapokban, de túl vagyok rajta, és lángoló tekintettel nézek a jövőbe. És írok. Nem csak ezt a blogot, hanem egy másikat is, amit az újraéledt kézműveskedős szenvedélyem ihletett.
A tanya és a csirkék jól vannak. Jelen pillanatban huszonvalahányan kapirgálnak a baromfiudvarban. Sajnos túl sok a kakas. Két generáció éldegél együtt, az öregek között biztos van négy akit hamarosan le kell vágni és a júliusiak között is biztos van két kakaska. És hármat már le is vágtam, egyből lett coq au vin azaz kakas borban szentestére:
A második madár pedig a szilveszteri vacsora asztalon végezte mint perkelt:
Mindkettő étel nagyon finom, már vadast is csináltam egyszer, kipróbálom majd egészben sütve is. Ízletes a húsa a kakasnak és kiadós is, de amikor az ember tojástermelésre gyúrna, ennyi baromfiú láttán az egyik szeme sír, a másik nevet. Azt mindenesetre elhatároztam, hogy mostantól hagyom a fenébe az előnevelt kettőshasznúakat, és nyáron szépen felturbózom majd az állományt 5 hónapos jércékkel.
A másik bánatom, hogy még mindig csak napi 3-4 tojásom van, ami persze abból is adódik, hogy a tyúkok egy része még fiatalka, de azért ebben a hónapban már ők is elkezdhetnének termelni és biztos fognak is.
Ennyit írok első nekifutásra kedves olvasóim, nem kimondottan lenne szerencsés az összes (az elmúlt hónapokban fejben már megszületett ) témát egy bejegyzésbe besüríteni. Búcsúzóul egy kép a baromfiakról és baromlá..., szóval tyúkokról:
De mint a mesében a dolgok jóra fordultak. A státuszom ugyan megszűnt de -- egy kecskebukával -- a szívemnek és a családi kasszának is kedvezőbb állásba kerültem.
Aztán a nagy fellendülés közepette volt egy korai vetélésem is de azóta eltelt már egy hónap és minden erőltetett racionalitás nélkül tudom mondani, hogy ha már mennie kellett ennek a kis életnek, akkor még a lehető legjobbkor tette.
Szóval a nagybetűs kicsit megcsócsált az elmúlt hónapokban, de túl vagyok rajta, és lángoló tekintettel nézek a jövőbe. És írok. Nem csak ezt a blogot, hanem egy másikat is, amit az újraéledt kézműveskedős szenvedélyem ihletett.
A tanya és a csirkék jól vannak. Jelen pillanatban huszonvalahányan kapirgálnak a baromfiudvarban. Sajnos túl sok a kakas. Két generáció éldegél együtt, az öregek között biztos van négy akit hamarosan le kell vágni és a júliusiak között is biztos van két kakaska. És hármat már le is vágtam, egyből lett coq au vin azaz kakas borban szentestére:
Mindkettő étel nagyon finom, már vadast is csináltam egyszer, kipróbálom majd egészben sütve is. Ízletes a húsa a kakasnak és kiadós is, de amikor az ember tojástermelésre gyúrna, ennyi baromfiú láttán az egyik szeme sír, a másik nevet. Azt mindenesetre elhatároztam, hogy mostantól hagyom a fenébe az előnevelt kettőshasznúakat, és nyáron szépen felturbózom majd az állományt 5 hónapos jércékkel.
A másik bánatom, hogy még mindig csak napi 3-4 tojásom van, ami persze abból is adódik, hogy a tyúkok egy része még fiatalka, de azért ebben a hónapban már ők is elkezdhetnének termelni és biztos fognak is.
Ennyit írok első nekifutásra kedves olvasóim, nem kimondottan lenne szerencsés az összes (az elmúlt hónapokban fejben már megszületett ) témát egy bejegyzésbe besüríteni. Búcsúzóul egy kép a baromfiakról és baromlá..., szóval tyúkokról:
![]() |
Vígan esszük Ibolya néni "zöldjét" |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése