Rózsáim, rózsáim

Eszem ágában sem volt hétköznap, alváshiánnyal és temérdek teendővel szembenézve blogbejegyzéseken gondolkodni, de ahogy a vihar előtti csendben azon tűnődve kapálgattam, hogy milyen ciki lenne, ha a kapanyélbe belecsapna a villám, lassan mégis erre kalandoztam. Nem akárhol kapálództam ugyanis, a rózsáim között szaporodott el a cigányparéj, ami őket annyira nem is zavarná, de az ici-pici egynyári virágpalántáimat annál inkább.
A rózsákat azt hiszem mindenki szereti, én is nagy csodálójuk vagyok. Mikor ideköltöztünk, első dolgom volt világszép, drága, katalógusból rendelt rózsákat telepíteni a kertbe. Szabad gyökerűeket, jó pénzért. Egyik sem bírta egy évnél tovább, amelyik pedig igen, az alig-alig fejlődött. Illetve, három tő akciós Coral Dawn futórózsa megmaradt és kis jóindulattal szépen  fejlődőnek mondhatóak.
Az első sikeremet a rózsákkal két gyönyörű Queen Elizabeth floribunda grandiflora rózsa hozta el. Konténeresek és a válásom nyarán kaptam Mesi unokatestvéremtől. Szép emlék, amikor azon a nyáron meglátogatott Zsuzsa nagynéném, és Mesi a lánya a férjével és legkisebb fiukkal Mátéval. Hihetetlen meleg volt aznap, a homokra egy másodpercre sem lehetett rálépni mezítláb, Zsuzsáék hozták a húsokat én meg anyukámmal salátákat gyártottam és az egész délutánt jóformán a teraszon töltöttük.

Nos a két rózsához egy zacskó érett marhatrágyát is küldött a nagybátyám, azzal az üzenettel, hogy ettől megbolondulnak a rózsák. És igaza lett. Ez a két virág mindent túlélt. Átültetést, véletlen agyontaposást, kemény telet. Idén már 5 évesek így szép nagyra nőttek és valóban királynői a megjelenésük.
Ami "furcsa" az viszont az, hogy van itt két éves rózsatő is, és hasonló, ha nem ugyanolyan szépen fejlett, mint a két királynő.
A titok lehet az enyhe tél is, de talán ennél többről van szó. A jó kis komposzt, amit a csirkéim alaposan átdolgoztak-kapirgáltak. Kaptak belőle a rózsák jócskán. Meg a bátor, szakszerű metszés amit idén először sikerült abszolválnom. És talán van még némi élet Zsiga bácsi műtrágyájában is, amiből valamennyit elszórtam az ágyásban. (már évek óta nem használok műtrágyát, de ezt még Zsiga bácsi özvegye, az előző tulaj hagyta itt azzal, hogy ez pétisó és szórjuk szét a gyepre. Évekig pakolásztuk ide-oda, majd a terasz alatt jól megszívta magát nedvességgel, és döntés született, hogy mivel mozdítani nem lehet és tényleg nem nagyon lehet más mint műtrágya, apránként elhasználjuk. Szigorúan csak olyan növényeknek amiket nem óhajtunk megenni. Biztos ami biztos)
No de sok beszédnek sok az alja, íme a képek.

Névtelen szépség

Erzsike

A öt éves tő

Az két éves tő

 Nos, ennyit mára. Szeretnék majd még egy szép angol rózsát és nagy örömet okozna, ha sikerülne hozzájutnom egy Joseph's Coat futórózsához. Ez utóbbi jelenleg lehetetlen, illetve nagyon költséges vállalkozás lenne. De ha egyszer sikerül, ígérem beszámolok róla. És természetesen ahogy nyiladoznak kertem jelenlegi lakói, rózsák és nem rózsák, folyamatosan igyekszem képeket felrakni róluk a facebook oldalamon. Most még megforgatom a csibetojásokat, aztán irány az ágy. A gyerekek, a kutya, a kakas és a feleségei, a fürjecskék már mind alszanak, talán csak Sanyi cica vadászik valahol. Ideje, hogy én is lassan nyugovóra térjek, hiszen holnap folytatódik a hétköznapi rohanás.