Régen jelentkeztem. Tulajdonképpen alig több mint egy hete, nekem mégis soknak tűnik. Oka volt ennek természetesen, sok volt az elmúlt napokban az izgalom és meglepetés, és inkább a kellemetlenebb fajtából. Fáradt is vagyok, de a pihenés nem igazán akar összejönni. Most is bejegyzést gyártok, ahelyett, hogy lefeküdnék aludni :P. És hát az általam várva-várt ősz is elég randára sikeredett. Merthogy ősszel kiszínesedik a táj, kellemesen enyhe lesz az idő és ha kicsit esik is,  legalább jó ürügyünk van visszahúzódni a meleg házba és csak úgy pihengetni.

A szép ősz, tavaly Durmitorban

Hát ilyen most nem volt és idén már nem is lesz. Gabi szomszédom szerint egyik reggel mínusz 7-et is mutatott a hőmérő; gyorsan kiderült melyik növény fagyérzékeny. A szőlő levelek most nem sárgulnak, pirulnak a szmünk és lelkünk gyönyörűégére. Összezsugorodva, barnán lifegnek a tőkéken, mintha hatalmas aszály sújtotta volna Öreghegyet. A diófa reggel még tele volt levéllel, délutánra az egész lombozatot a földön találtam (hozzáteszem, hogy a diót még nem volt időm és affinitásom összeszedni és így még kalandosabb lesz). Ígyhát a nagy nyugis betakari-kitakarítgatás helyett gyors mentőakcióba voltam kénytelen kezdeni. Villámgyorsan leszedtem a paradicsomot és főztem belőle szép rózsaszín paradicsomlevet. Lekapkodtam a pritamin- és kaliforniai paprikát, most idebenn érnek. A padlizsánt is mind leszedtem. Sütőben megsütöttem 2 paprikával meg egy egész fej fokhagymával. Majd mikor megsült kiszedtem a belsejét a padlizsánnak, fokhagymának, sóztam-borsoztam, adtam hozzá olajat és botmixerrel pépesítettem. Nagyon finom, ajvárra erősen hajazó trutyi lett belőle.

Mirrmurr a paradicsom őrzője (?)

Leszedtem a fügét is és főztem belőle egy üvegecske lekvárt. És kicsit előre is gondolkoztam. Felszedtem a kánna virág gumóit és más fagyérzékeny hagymákat (ez a "más" egy olyan tubarózsára emlékeztető virágot takar, aminek rózsaszínek a virágai és nekem még nem virágzott, de soha ne mondd, hogy soha). Leszedtem jó nagy adag levélpetrezselymet és lefagyasztottam, majd az nekiestem a mentának.

Jelzem, a tál szivecske alakú

A menta kicsit babrásabb volt. Leöblítettem, majd egy tiszta terítőre szedtem le a leveleket amik most száradnak, teának. A náthás fiam még a frissből ivott tegnapelőtt teát és ízlett neki, ami nagy szó!  Na és száradnak még itt mindenféle magok. Paradicsommmag, büdöske magja, szotyi, répamag, sütőtök. Mind arra vár, hogy bedobozoljam, bezacskózzam amíg jövő tavasszal a földbe kerülhetnek.

Fodormenta, borsmenta, marokkói menta és almaillatú menta

Aprópó sütőtök! Az még nagy meccs volt. Tavalyelőtt (tavaly nem vetettem) az utolsó darabot is a földről szedtem közvetlenül. Most viszont észrevettem, hogy az első dér kicsit nagyobbat harapott bele a kelleténél, így rekord gyorsasággal leszedtem a tököket is és a terasz oltalmába helyeztem . Jó sok van, a sütőtök pitét mindenki szereti nálunk, de a sült tököt csak én és Kassia. A mennyiséget elnézve pár hét múlva narancssárga leszek, nem beszélve a kutyánkról.  Búcsúzóul egy kép a drágaságaimról. Remélem hamarosan újból tudok hírt adni a sünitanya életéről.