Jó újra látni

Igen, jó újra látni kedves olvasóm. Sokáig nem írtam, mert nemigen volt mit, vagy ha fejben meg is alkottam egy-egy bejegyzést, mire a leírásra került volna sor, már aktualitását vesztette.
Azt hiszem bátran ráfoghatom a főiskolára a hosszú hallgatást. Sok időt elvesz, de már csak egy év van hátra.

És akkor manapság mi a helyzet?

Hát sok a változás. Hozzáállásban is.  Kölcsönös félreértések (micsoda képzavar!), némi veszekedés, sok töprengés és beszélgetés-egyeztetés után kialakult az elmúlt években egy olyan munkamegosztás, ami mindenki megelégedésére szolgál. Visszaadtam az őstermelői igazolványom is, mert nem termelek felesleget. Az ún. felesleg megy a fagyasztóba, és csak olyasmit vetünk amit meg is eszünk. Például idén rengeteg hagymát.

 Miután már nem a piacra akarok termelni, a nyomás eltűnt és ezáltal megnőtt a kert élvezeti értéke. A másik dolog, ami sokat javított a hozzáállásomon -- bármily meglepőnek tűnhet -- a leszokás a cigiről. Pedig tök egyszerű a képlet. Az utolsó pár évben akár egy órát is el tudtam tölteni azzal, naponta többször, hogy a teraszon ülve, és magamat igencsak sajnálva egymás után szívtam a cigiket. Rengeteg időm szabadult fel a leszokás után és sokkal tevékenyebb vagyok. A kert még nem tökéletes, de rendezettebb és meghálálja a beléfektetett munkát.

Hely nem maradhat üresen! A szürke folt alatt már sárgarépamagok lapulnak.

 Mindig is szerettem a kertemben a "véletlenkéket". A semmiből előbukkanó paradicsom palántát, az izgalmat, hogy vajon koktél, vagy miféle lesz belőle. Ilyen véletlenke idén néhány bokor cukkini és görögdinnye. A felfedezés örömén felül ezek a növények gyakran korábban teremnek és erősebbek is az általam szándékosan elvetett zöldségeknél. A csúcs véletlenke viszont a málna. Elméletileg totál kisült, amikor az előző tulaj néni hosszabb ideig kórházban volt és nem locsolta senki. Aztán pár éve megjelent egy hajtáska, ami mára már olyan szépen megnőtt és elterjedt, hogy lekvárt ugyan még nem főzünk belőle, de idén már heteken keresztül rájárhattunk csemegézni.

Megesküdtem, hogy dinnyét soha többet!...de a dinnye másként gondolta.

 Ennyit talán a növényzetről. Nézzük az állatokat. Jelen pillanatban Egy fekete Orpington kakasunk és két tyúkunk van (Orpington és Amrock). 6 hetes, 3 hetes és két napos csibéink, kb 45-en. Az utóbbi két generáció az előbb említett szülőktől van. A keltetőben tegnap óta kb. 70 tojás várja, hogy nemsokára megforgassam őket. Ezek között van sárga magyar parlagi tyúk is és brahma keverékek. Természetesen nem fog mind a 70 kikelni, egy hét múlva kiderül, hogy egyátalán hány megtermékenyített tojás van az egészben.
Lettek kacsáink is, a monori börzén szereztem be némakacsa és futókacsa tojásokat. Nagyon jópofa állatok, bár a futókhoz kellenek a toleráns szoszédok, mert sokat és igen harsányan hápognak. Mivel valamilyen oknál fogva sokkal gyorsabban fejlődtek a némáknál és a különös testtartásuk miatt is nagyobbnak tűnnek, ők amolyan vezérek lettek a bandában. Bár elég fegyelmezetlen bagázs, általában a 7 vezírt követik. Este nehéz őket beterelni, mindig marad kint néhány rebellis, amin majd sürgősen változtatni kell, a kisragadozók miatt.

Medencés buli van

 Van egy selyemtyúkunk és kakaskánk. Igazság szerint Zsivko-t és Pankát ajándékba kaptam egy tanítványomtól. Panka egyik reggelre eltűnt nyom nélkül. Zsivkonak új feleséget szereztem be, a hófehér Jolandát és a biztonság kedvéért az éjszakát már egy rekeszben töltik, ahova sötétedéskor kötelességtudóan maguktól beröppennek és bájosan kotyorászva tűrik, hogy a tetőt föléjük helyezzem. Ők házikedvencek, csak a tojáskákat fogjuk megenni.

Zsivko és Panka kiscsibeként

Zsivko az ifjú kakas és Jolanda

Van három nyulunk is, Jakab, Anna és Csenge. Anna ijedős, keveset eszik, de remélhetőleg jó nyúlmama lesz. Csenge dagi, nyugodt nyuszilány, aki szereti kiborítani az összes kajáját a ketrec aljába. Jakab pedig egy nagyon kedves kis bak, bár néha szívesen megkóstolgatná az ujjam is. Saját ízléssel rendelkeznek, van olyan zöldség amit mindhárman szeretnek és van olyan amit az egyik igen, a másik nem. Tenyészteni szertnénk őket, vágásra. Ők mint leendő szülők, természetesen nem kerülnek az ebédlő asztalra.

Anna, Jakab, Csenge mint 6-7 hetes kisnyulak

Hát egy szusszra ennyit. Már rég ágyban lenne a helyem, mert korán kell ám kelni minden reggel nyári szünet ide vagy oda. Próbálok gyakrabban jelentkezni, nekem is jól esik néha számba venni a történéseket.
Addig is szép nyarat kívánok! És ha maradtak bennetek megválaszolatlan kérdések, (pl. hova lettek a kecskék, meg a fürjek?), hát tessék nyugodtan kérdezni.