Szotyi

Hiába a 32 fokos kánikula kedves olvasóim, az ősznek nyilvánvaló jeleit észlelhetjük (holnaptól elvileg a kánikulának is vége). A kertben egyre kevesebb a locsolni való, egy-két dió már lepottyan a fáról és Mirrmurr sem hajkurássza már a macskalányokat. Kezd szépen kigömbölyödni és inkább engem hajkurász mostanában-szomszédom, Gabi szerint most már arra koncentrál, hogy télire meg legyen a szerető gondoskodás.
Ígértem nektek még egy paradicsomos receptet, de közben rájöttem, hogy a napon szárított paradicsom olajban már nem túl aktuális. Ezen kívül nem szívesen teszek közzé olyan receptet, amit jómagam még nem próbáltam ki.
Persze lesz helyette más, de az meglepi.
Szóval itt az ősz. Még messze nincs vége a kerti munkálatoknak, de az az időszak már inkább a betakarításról szól. Szüreteljük a szőlőt, a körtét. Leszedünk egy-két sütőtököt, bár állítólag akkor igazán finom, ha megcsípte az első dér. És persze rendületlenül szedjük a magokat amiről csak lehet és érdemes.

téli csemege, nem csak madaraknak

Talán emlékeztek, a gáztartályunkat körbeültettem napraforgóval, hogy valamennyire takarásban legyen. Szépen meg is nőttek, hatalmas tányérokat neveltek, tele szép nagy magokkal. Hát persze, hogy megkóstoltam. Sótlanul, pörköletlen is nagyon kellemes a magok íze, ezért úgy döntöttem, idén nem hagyom a madárkáknak az összeset. A többvirágú, "véletlen" napraforgóm is nevelt jó pár magocskát, amiket viszont vetőmagnak fogok felhasználni, hogy jövőre sok szép magas többvirágú napraforgónk legyen. Ennek egyébként fekete magjai vannak, alig látható csíkokkal, míg a másik a szokásos cirmos szotyola kinézetű.

gyerekmunka

A napraforgóról látszólag nehéz leoperálni a tányért, pedig nem az. Közvetlenül a tányér alatt a szár üreges és belülről szivacsos állagú. Egy késsel könnyedén le lehet metszeni a napraforgó fejeket. Jó eséllyel vannak bogárkák is a tányéron, ezeket kéretik kihalászni. Én egy kicsit nehéz helyzetben vagyok most abból a szempontból, hogy valószínűleg nem tudom a teljes mennyiséget ma este feldolgozni. A teraszon nem mertem hagyni, mert a macska a) megjelöli mint saját területet, b) alomnak nézi és ennek megfelelően cselekszik. 

Köztes megoldásként az egészet bebugyoláltam egy abroszba és igyekszem holnap délután kibányászni a magokat. Ügyesen, kiskéssel. Pirítani, sózni meg talán ráérek később is.

Még csak annyit, hogy megfőztem az első adag "autentikus" ketchupot. Nagyon pici adag lett, nagyon kellemes illatú és ha majd kihűlt az is kiderül, hogy érdemes-e ilyet csinálnunk a jövőben, esetleg kisebb módosításokkal.

Ketchup vagy Catsup, vagy inkább spagettiszósz

Ez a recept az Old Sturbridge Village Cookbook-ból való, és először az eredetit tenném közzé. Elvileg ketchup recept, de nekem spagettiszószra hajaz a végeredmény. A sóval csínján, mert szerénységemnek az első adagot  sikerült úgy elsóznia, hogy a legedzettebb kóbor macskának se kellett.

Szóval,

Hozzávalók: paradicsom, só, egész szegfűszeg, szegfűbors, szerecsendió, fokhagyma, bors, mustármag

Elkészítés: vágj fel és törj össze friss, érett paradicsomot, 4 méretes paradicsomra számolj 2 EK sót amivel szórd meg a zúzalékot, és lefedve tedd a hűtőbe 24 órára. Pürésítsd a paradicsomokat és miden literhez tégy 4 egész szegfűszeget, 4 egész szegfűborsot, 1/8 teáskanál szerecsendiót, 1 teáskanál borsot, 1 gerezd fokhagymát és fél teáskanál mustármagot. Lassan rotyogtatva főzd a szószt, amíg egyharmadával, vagy felével csökken a mennyisége. A ketchup barna színű lesz és akkor van kész ha már elforrt a leve. Mielőtt steril üvegekbe töltenéd, vedd ki a fokhagymát. Aztán mehet a szárazdunsztba.

Nos én csak bazsalikomot és oregánót tettem az enyémbe, így lett belőle spagettiszósz. De ki fogom próbálni a fenti fűszerekkel is. Szinte biztos vagyok benne, hogy nem sokban fog emlékeztetni a bolti ketchuphoz.