Rózsáim, rózsáim

Eszem ágában sem volt hétköznap, alváshiánnyal és temérdek teendővel szembenézve blogbejegyzéseken gondolkodni, de ahogy a vihar előtti csendben azon tűnődve kapálgattam, hogy milyen ciki lenne, ha a kapanyélbe belecsapna a villám, lassan mégis erre kalandoztam. Nem akárhol kapálództam ugyanis, a rózsáim között szaporodott el a cigányparéj, ami őket annyira nem is zavarná, de az ici-pici egynyári virágpalántáimat annál inkább.
A rózsákat azt hiszem mindenki szereti, én is nagy csodálójuk vagyok. Mikor ideköltöztünk, első dolgom volt világszép, drága, katalógusból rendelt rózsákat telepíteni a kertbe. Szabad gyökerűeket, jó pénzért. Egyik sem bírta egy évnél tovább, amelyik pedig igen, az alig-alig fejlődött. Illetve, három tő akciós Coral Dawn futórózsa megmaradt és kis jóindulattal szépen  fejlődőnek mondhatóak.
Az első sikeremet a rózsákkal két gyönyörű Queen Elizabeth floribunda grandiflora rózsa hozta el. Konténeresek és a válásom nyarán kaptam Mesi unokatestvéremtől. Szép emlék, amikor azon a nyáron meglátogatott Zsuzsa nagynéném, és Mesi a lánya a férjével és legkisebb fiukkal Mátéval. Hihetetlen meleg volt aznap, a homokra egy másodpercre sem lehetett rálépni mezítláb, Zsuzsáék hozták a húsokat én meg anyukámmal salátákat gyártottam és az egész délutánt jóformán a teraszon töltöttük.

Nos a két rózsához egy zacskó érett marhatrágyát is küldött a nagybátyám, azzal az üzenettel, hogy ettől megbolondulnak a rózsák. És igaza lett. Ez a két virág mindent túlélt. Átültetést, véletlen agyontaposást, kemény telet. Idén már 5 évesek így szép nagyra nőttek és valóban királynői a megjelenésük.
Ami "furcsa" az viszont az, hogy van itt két éves rózsatő is, és hasonló, ha nem ugyanolyan szépen fejlett, mint a két királynő.
A titok lehet az enyhe tél is, de talán ennél többről van szó. A jó kis komposzt, amit a csirkéim alaposan átdolgoztak-kapirgáltak. Kaptak belőle a rózsák jócskán. Meg a bátor, szakszerű metszés amit idén először sikerült abszolválnom. És talán van még némi élet Zsiga bácsi műtrágyájában is, amiből valamennyit elszórtam az ágyásban. (már évek óta nem használok műtrágyát, de ezt még Zsiga bácsi özvegye, az előző tulaj hagyta itt azzal, hogy ez pétisó és szórjuk szét a gyepre. Évekig pakolásztuk ide-oda, majd a terasz alatt jól megszívta magát nedvességgel, és döntés született, hogy mivel mozdítani nem lehet és tényleg nem nagyon lehet más mint műtrágya, apránként elhasználjuk. Szigorúan csak olyan növényeknek amiket nem óhajtunk megenni. Biztos ami biztos)
No de sok beszédnek sok az alja, íme a képek.

Névtelen szépség

Erzsike

A öt éves tő

Az két éves tő

 Nos, ennyit mára. Szeretnék majd még egy szép angol rózsát és nagy örömet okozna, ha sikerülne hozzájutnom egy Joseph's Coat futórózsához. Ez utóbbi jelenleg lehetetlen, illetve nagyon költséges vállalkozás lenne. De ha egyszer sikerül, ígérem beszámolok róla. És természetesen ahogy nyiladoznak kertem jelenlegi lakói, rózsák és nem rózsák, folyamatosan igyekszem képeket felrakni róluk a facebook oldalamon. Most még megforgatom a csibetojásokat, aztán irány az ágy. A gyerekek, a kutya, a kakas és a feleségei, a fürjecskék már mind alszanak, talán csak Sanyi cica vadászik valahol. Ideje, hogy én is lassan nyugovóra térjek, hiszen holnap folytatódik a hétköznapi rohanás.

És ami a fürjeken kívül történt...

Természetesen a fürjek érkezésétől függetlenül, az élet ment tovább, nem is akárhogyan. A kertet szép lassan bevetegettem, 6 tyúkomat és 1 kakasomat átköltöztettem a külső kertbe, ahol egy átmeneti lakot és tojófészket eszkábáltam nekik össze.

Nyári rezidencia

tojófészek a fűrészbak alatt

Belátom, hogy hosszú távon azonban kókányolt dolgokkal nem fogok boldogulni, ezért rövidesen nekilátok barkácsolni -- először apróbb, egyszerűbb dolgokat, mint mobil röpető, a kicscsirkéknek (ez egy fakeret beborítva szúnyoghálóval vagy csirkehálóval vagy raschelhálóval, azt a célt szolgálja, hogy a sérülékeny, magukat megvédeni még nem tudó pár hetes csibék is kijussanak a napra, füvet csipegetni), illetve tojóládákat a tyúkoknak. Aztán később mobil-ólakat csinálok majd.

Félrehúzom a szalmamulcsot kukoricavetés előtt

Szalmamulcs a krumpli és a bab között

Most vissza a kerthez. Tehát tiszta földdel indultam a szezonnak, a csirkék szépen megkapirgálták a trágyadombot is, így jó minőségű érett komposztom is lett. Gyakorlatilag minden vetés illetve palántázás előtt mindösszesen annyi dolgom van, hogy kicsit meglazítom az összeállt homokot, beledolgozok egy kis komposztot. Egy kedves barátom révén ismerkedtem meg Ruth Stout néni egyedi kertművelési technikájával melynek lényege, hogy szalmamulcsozás segítségével egy füst alatt megoldja a gyomosodás, öntözés és trágyázás problémáját.

Mulcs a szőlő alatt 

A zsákos kísérlet

A látottakon felbuzdulva gyorsan alámulcsoztam a szőlőt, a nyáriorgonát és a kiszáradt tuják helyére ültetett vadrózsákat. Majd miután a fürjek óljából kipakolt szalmabálák egy része kibomlott, a veteményesbe is került mulcs apukám hathatós segítségével. Ezen felül, néhány takarmányos zsákot telepakoltam érett komposzttal, némi virágfölddel és vetettem bele uborkát, kígyóuborkát, hagymamagot. Ez utóbbi kísérletben gyermekeim segédkeztek. Nos, ennyi az újdonság. Tennivaló mindig van, döbbenten vettem észre például, hogy a kis magoncok között előbújó gyomok milyen nagy mértékben vissza tudják vetni az előbbiket a fejlődésben. Bár ronda, szeles, esős idő van, lehet hogy ma még bogarászok közöttük kicsit.
Két hét múlva pedig új lakok jönnek a süntanyára, de ez legyen meglepetés...

A nagy fürj hadművelet

Az teccik tudni úgy kezdődött, hogy vettem egy keltető gépet. No nem hiperszuper-csillivilli minumumharmincezer gépet. Az ún. román csodába, a Cleo-5-be fektettem be kevéske pénzünket. A vaterán akciósan 14000 ft-ért hozzá lehetett jutni.
Ahogy megkaptam a masinát, nekiláttam a használati utasítás olvasgatásának. Igen hamar rá kellett jöjjek, hogy nem fogok tudni annyi megbízhatóan fiatal tojást gyűjteni ami megtöltené, így tenyésztojás  után kezdtem nézni, különböző hirdetési felületeken. Valahogy ráakadtam a fürjtojásokra, korábban már hallottam jótékony hatásáról, most még többet olvastam róla. Egy szó mint száz, a megbízható és korrekt Fürjháztól megérkezett 120 tojás április 3-án.

A jelölések a tojás forgatását segítik

A fürjtojás keltetési ideje 18 nap. A nagykönyv, azaz az általánosan elfogadott szabályok szerint az első két napban nem kell forgatni a tojást, a többiben naponta kétszer, majd az utolsó 2 napban megint csak nem. Nem untatlak benneteket a miértekkel, akit érdekel, utána tud nézni. A Fürjház másként keltet, mi megpróbáltuk az ő protokolljukat kombinálni a nagykönyvvel és végezetül április 18-án délután 2 órakor kibújt az első fürjbaba.

Először akkurátusan körbecsipkedjük a tojáshéjat

Elkezdünk kinyomakodni

És nem adjuk ám fel!

Kint a pici buksi és a pici csőr

Ha már ennyire kibújtunk, lehet kicsit pihenni

Ezt követően kisebb-nagyobb hullámokban folyamatosan keltek a madárkák, a tojásokból halk kopogtatás hallatszott élénk csipogás kíséretében még két napon keresztül. A sokak által szidott román csodával az ideális 75%-85%-os arány alatt kicsivel teljesítettünk. A 120 tojásból 30-ban nem volt embrió, a többi befulladt, vagy visszamaradt a fejlődésben. A kiscsibéket egy hatalmas lavórban szalmán, infralámpa alatt nevelgettem majdnem két hetes korukig. A képen látható alufólia tök felesleges, csak szofisztikáltabbnak tűnik tőle a rendszer, a fürjek csipkedni kezdték, gyorsan le is szedtem.

Ez még csak a próbaüzem

Infralámpa alatt hej de jó!

A csíkos kis banditák igen gyors növekedésnek és tollasodásnak indultak így az óriás lavór hirtelen szűkössé vált. A jó időre való tekintettel hamarabb kiköltöztettem őket az ólba, és a csipkelődés, taposás abbamaradt. Nem fáztak, nem fáznak, éjszakára bepakolom őket a belső ólba, ahol egy uborkás üvegbe lógatott 100-as égő szolgáltatja a meleget. Négy csibe elpusztult, volt aki csak csendben elaludt, volt akinek a lába sérült oly módon, hogy azon már nem lehetett segíteni. Nos ezt csak azért mondom, hogy érzékeltessem, hogy a keltetés, naposcsibe nevelés nem csak csupa móka és kacagás. 

Napfürdőzünk

Hát sokat változtunk

A fürjecskék most majd' 3 hetesek, helyes kis szaladgáló, repkedő 62 gombóc, pici vékony lábacskákon. Ha megfogom őket, hevesen tiltakoznak, ebből is látszódik, hogy nem olyan szelíd háziasított baromfik mint a házityúk. Az óljuk, melyet az előző tulajdonos galambok számára épített biztonságosnak tűnik, de azért erősítettem a védelmen némi csirkehálóval és ahogy a repkedést elnézem, még fogok is. 

Rengeteget izgultam a keltetés vége felé. Egy nappal a kelés megkezdése előtt két rémálmom volt: az egyikben fürjek repkedtek az egész lakásban, a másikban pedig egyetlen tojásból kelt ki egy két dimenziós, azaz lapos fürj, akibe oly módon kellett életet lehelni, hogy a csőrén keresztül felfújtam. Izgultam-izgulok, nem kicsit. 

De a dolgok egyelőre szépen alakulnak, a keltető pedig újra duruzsol, 30 saját és 30 wyandotte tojással...ó, és az egyik tyúkom elült...