Igen, végre megjött a tél. Muszáj erről írni. Van aki örül neki, van aki nem. Jómagam ha az eszemmel nézem a dolgot, igen, télen legyen tél. Ha meg a szívemmel, akkor is azt kell mondjam, szép a friss hó, ahogy ropog az ember csizmája alatt kutyasétáltatáskor. Ha még ráadásul süt a nap is, az csak hab a tortán. Jó a gyerekeket szánkón áthúzni a szomszédba, este pedig mindenféle zsemblámpa nélkül visszahúzni őket, hiszen a hó úgy is világít. Jó hallani ahogy énekelnek a szánkón, hogy anyát biztassák. És senkit nem zavarnak, hiszen itt vagyuk az Isten háta mögött.
Aztán jó érzés még belépni a kinti hidegből a meleg szobába. Na és a csend, a végtelen csend megfizethetelen. A fizika törvényei szerint télen jobban terjed a hang és mégis évek óta azt tapasztalom, hogy hóesés után elcsendesül a világ.
Sanyi most látott életében először havat, és őt is némiképp felháborította a hideg, és a hó ami-mily meglepő!- szintén hideg. A szokásosnál nagyobb beleéléssel próbálta elmagyarázni, hogy márpediglen neki a házban a helye. A végén kiegyeztünk abban, hogy letettem a kabátom a bejárati ajtó és a szúnyogháló közti ficakba. Valamint a pinceajtót is résnyire nyitva hagyom. Egyébként, ha Ranko itthon van, a sufniban bármelyik állat melegedhet, mert az olyankor fűtve van (a férjemnek egy melléképületben van a dolgozószobája), A házba jómagam szívesen beengedném a macskát, de akkor a kutyát is be kellene és attól aztán megőrülnék. Mert míg egy cica akár észrevétlen is tud lenni, Kassia állandóan azt lesné, hogy mikor kaphat valami kaját és valószínűleg befeküdne a szoba közepére. Nem beszélve a vedlésről. Egyébként ő a sufniba is nagyon ritkán megy be, úgy tűnik jobban szeret kint lenni.
Hát így telelünk. Mirr-murr macska már csak félig a miénk. El kéne vinni dokihoz, de alig van itt. Nyáron akadt némi összetűzésünk, a kiscsirkék miatt, akkor megsértődött, valószínűleg a rapszodikus kutyánkból és a folyton játszani akaró Sándorból is elege lett. Nyáron felénk se nézett és most is csak néha jön erre, enni. Nem tudom vele mi lesz, de Sanyit mindenképpen jobban megbecsüljük majd. Tesz is érte rendesen, hogy így legyen. Igazi karakter, kedves cica és ami itt nagyon fontos, jó egerésző.
A tojástermelés beindult, de még csak annyira, hogy már anyukámnak is át tudok adni heti 10 tójást. Sokat gondolkodtam azon, hogy mit tegyek. Elhatároztam például, hogy soha többet nem veszek előevelt csirkét, csak 5 hónapos jércét. Még mindig ijesztően sok a kakas ugyanis. Még olyan csirkéről is kiderült, hogy kakas, akit még nálam jobban hozzáértő is jércének látott korábban. De az öt hónapos jércék drágák. És hol az önellátás varázsa? Nagy valószínűség szerint veszek egy keltetőgépet inkább, meghagyok egy szép kakast és saját tojást keltetek. Aztán ha belejövök, vehetek ilyen-olyan tenyésztojást is. De erről bővebben majd legközelebb. Búcsúzóul itt egy kép a legszebb tyúkomról, nem tudom mennyire látszik, de felül aranybarna a tollazata, alul fekete és a két szín fokozatosan megy át egymásba. A lába és a csőre is fekete. Picinek is szép volt, és még szebb, szelíd tyúkocska lett belőle.
Most megyek, rakok a tűzre, bezárom a csirkéket, megetetem a házikedvenceket. Apropó tűz! Nekünk nagyon bejött a fabrikett. De erről is majd legközelebb.
Aztán jó érzés még belépni a kinti hidegből a meleg szobába. Na és a csend, a végtelen csend megfizethetelen. A fizika törvényei szerint télen jobban terjed a hang és mégis évek óta azt tapasztalom, hogy hóesés után elcsendesül a világ.
A 15 cm-es, mindent betakaró hónak Kassia kutya nagyon örült, mindenáron sétálni akart menni. A csirkék felháborodottan kapkodták a lábukat és a nap jelentős részét az ólban töltötték, de azért ki ki jöttek enni, kapirgálni és a szokásos tojásmennyiséget is megtojták. Telepakoltam nekik idén az óljukat bálás szalmával és most is raktam alájuk frisset, hogy ne fázzon a nagy duci popójuk.
Sanyi most látott életében először havat, és őt is némiképp felháborította a hideg, és a hó ami-mily meglepő!- szintén hideg. A szokásosnál nagyobb beleéléssel próbálta elmagyarázni, hogy márpediglen neki a házban a helye. A végén kiegyeztünk abban, hogy letettem a kabátom a bejárati ajtó és a szúnyogháló közti ficakba. Valamint a pinceajtót is résnyire nyitva hagyom. Egyébként, ha Ranko itthon van, a sufniban bármelyik állat melegedhet, mert az olyankor fűtve van (a férjemnek egy melléképületben van a dolgozószobája), A házba jómagam szívesen beengedném a macskát, de akkor a kutyát is be kellene és attól aztán megőrülnék. Mert míg egy cica akár észrevétlen is tud lenni, Kassia állandóan azt lesné, hogy mikor kaphat valami kaját és valószínűleg befeküdne a szoba közepére. Nem beszélve a vedlésről. Egyébként ő a sufniba is nagyon ritkán megy be, úgy tűnik jobban szeret kint lenni.
Hát így telelünk. Mirr-murr macska már csak félig a miénk. El kéne vinni dokihoz, de alig van itt. Nyáron akadt némi összetűzésünk, a kiscsirkék miatt, akkor megsértődött, valószínűleg a rapszodikus kutyánkból és a folyton játszani akaró Sándorból is elege lett. Nyáron felénk se nézett és most is csak néha jön erre, enni. Nem tudom vele mi lesz, de Sanyit mindenképpen jobban megbecsüljük majd. Tesz is érte rendesen, hogy így legyen. Igazi karakter, kedves cica és ami itt nagyon fontos, jó egerésző.
A tojástermelés beindult, de még csak annyira, hogy már anyukámnak is át tudok adni heti 10 tójást. Sokat gondolkodtam azon, hogy mit tegyek. Elhatároztam például, hogy soha többet nem veszek előevelt csirkét, csak 5 hónapos jércét. Még mindig ijesztően sok a kakas ugyanis. Még olyan csirkéről is kiderült, hogy kakas, akit még nálam jobban hozzáértő is jércének látott korábban. De az öt hónapos jércék drágák. És hol az önellátás varázsa? Nagy valószínűség szerint veszek egy keltetőgépet inkább, meghagyok egy szép kakast és saját tojást keltetek. Aztán ha belejövök, vehetek ilyen-olyan tenyésztojást is. De erről bővebben majd legközelebb. Búcsúzóul itt egy kép a legszebb tyúkomról, nem tudom mennyire látszik, de felül aranybarna a tollazata, alul fekete és a két szín fokozatosan megy át egymásba. A lába és a csőre is fekete. Picinek is szép volt, és még szebb, szelíd tyúkocska lett belőle.
Most megyek, rakok a tűzre, bezárom a csirkéket, megetetem a házikedvenceket. Apropó tűz! Nekünk nagyon bejött a fabrikett. De erről is majd legközelebb.
