Ejj bloggerek Istennője, köszönöm-köszönöm. Január óta nem írtam egy betűt se, de most eljött a szent pillanat. Kedves olvasóim, nem untatlak benneteket a részletekkel. Egyszerűen nem volt időm írni. -a kötelezettségeim szép lassan a fejemre nőttek, és ugyan június 26-án túl lettem az utolsó vizsgámon is, voltunk nyaralni, és aki kertet művel annak mondanom se kell, hogy sok volt a behozni való. A kertben is, a házban is. Aztán pénteken a férjem és egy barátja elutazott a Visegrádi Palotajátékokra, a gyermekeim pedig szombaton elmentek az apukájukkal és vasárnap este jönnek vissza. Ilyenkor olyan sokat nem pihenek, inkább jobban haladok, utolérem kicsit magam. Most vasárnap kora délután van,és lelkifurdalás nélkül le tudok ülni kicsit mesélni miközben sül a
karfiolom .
 |
| az első eresztés |
Sok változás történ a házunk táján. Ami a kertet illeti, gyakorlatilag e felére csökkentettem a méretét. Nyilvánvalóvá vált ugyanis, hogy kis családomban én vagyok az egyetlen aki a kertben való szöszmötölést szereti és tulajdonképpen a mindennapok természetes velejárójának tekinti. Nem lehet ezért senkit hibáztatni. A gyerekek néhány dolgot érdekesnek tartanak és maguktól segítenek, illetve ha meg vagyok szorulva, befoghatók egy kis zöldbabszüretre, kajsziszedésre. De mivel nem szeretném, ha felnőttkorukban úgy nyilatkoznának, hogy "úúúútálom a kerti munkát" (mint ahogy egy régi kollégám tette, aki történesen falun nőtt fel, rendszeresen kapta szüleitől a jó kis hazait, de semmi pénzért nem költözött volna ki kényelmes panellakásából), próbálok egészséges egyensúlyt tartani. Férjemuram mindenben segít amire megkérem, de ő sem az a típus aki kapával a kezében kel és fekszik.
 |
| a legfiatalabb generáció |
A lényeg, hogy úgy számoltam mintha csak és kizárólag magamra számíthatnék a kertben. Ezért egy huszárvágással -- kértem kölcsön egy kis pénzt -- és csináltattam dupla kerítést a kertre. Hogy miért duplát? Nos a nem művelt területet csirkéim rendelkezésére bocsájtottam, mint kifutót.
Arról pedig már beszámoltam, hogy Kassia milyen károkat képes csinálni a veteményben, ezért a veteményest is gondosan lekerítettem. Így lett dupla a kerítés, biztosítandó, hogy oda ártó szándékkal se négy, se kétlábú lény ne tehesse be a lábát. Persze ami működik elméletben az gyakorlatban már egyáltalán nem biztos. Az előnevelt csirkék mind át tudtak bújni a dróthálón, a kutyánk pedig időről-időre azért be tud slisszolni például azért, hogy az eperágyás közepére egy szép nagyot tojjon.
 |
| A terv bevált |
A csökkentett méretű veteményesbe olyan zöldségeket vetettem amiket meg is eszünk, feldolgozunk. A megnövekedett tyúkudvarra pedig több baromfit vásároltam. Első körben profiktól 30 darab előnevelt csibét akikből 16 db maradt...a zöldfülű sokszor a maga kárából tanul. Túl korán engedtem ki őket kapirgálni és a macskák elhordták őket; ha ennél a drasztikus létszámcsökkenésnél nem kapok észbe és nem zárom el őket még egy pár hétre, ennyien se maradtak volna az tuti. Pár hete jött az utánpótlás, háztól. Nagyon helyes tarka-barka kavalkád, akik kb 2 hónapos korukig nem mehetnek ki a szabad ég alá. Aggodalomra semmi ok kedves állatbarátok, bőven van helyük, és homok van alattuk, nem beton, így tudnak kapirgálni is. A tyúkudvarra több kis oáziskát telepítettem óriás napraforgókból, hogy a baromfiaknak legyen hol hűsölni.
A két területet pedig cserélgetni fogom, azaz amit most betrágyáznak és kitisztogatnak, az lesz jövőre a vetemény. Fineszes vagyok, ugye?
 |
| tarka-barka rézvirág |
Nagyjából ennyi az újdonság. A virágoskertemre most büszke vagyok. van kardvirágom és miden szépen virít. A sárgabarackot már leszüreteltük, akkor történt, hogy előbb egy barack nyomott orrba, majd a tuja ágat sikerült úgy megabajgatnom, hogy majdnem kiverte a szemem. Hiába, a tanya veszélyes üzem. Még egy rekesz kajszit fogok befőzni, lassan beérem magam a kertben is, úgyhogy biztos gyakrabban fogok jelentkezni. Egy ideig. De tudjátok, rossz pénz nem vész el :) Ó még egy apróság - szó szerint - pár napja adoptáltatta magát velünk egy nagyon kedves parányi kandúrka. A Sanyi nevet adtam neki és most már ő is a süntanya lakója.
 |
| csendélet Sanyival |
