Júliusi hírmondó

Májusban írtam utoljára, azóta sok minden történt. Az egyik nagy esemény Kata és Gobó érkezése volt. Hallgattam róluk mélyen, akárcsak annak idején a fürjekről. A fenti két új lakó kiskecske, méghozzá gida. Kata hófehér és mindenki csodájára jár a szépségének, Gobó pedig fekete-fehér foltos, szintén helyes kislány. Kata barátságosabb, de félősebb is, Gobó nagy franc, de bájos kis gida szintén. A két hölgy a szomszédos kölcsön legelőn tengeti a nappalokat, éjszakára pedig áthozzuk őket az óljukba. Reggel 6-kor mennek ki és 5 órakor hozom be őket--olyankor már felháborodottan mekegnek, hogy mégis mikor méltóztatok már csinálni a dolgomat. Este kapják meg a zab adagjukat is, amit jóízűen elropogtatnak, az utolsó szemig. Úgy tűnik beilleszkednek, egészségesek, növekednek szépen, így bátran adok hírt róluk.

Kóstolgatjuk a szomszéd bácsi ajándék szénáját

A fürjekkel kicsit más a helyzet. Elég sok kakas volt közöttük és be nem állt a szájuk. Nagyon hangosak tudnak lenni főleg ennyien. Itt ti is meghallgatjátok miről beszélek. (az első 5 másodpercben hangzik el a híres-neves kukorékolás és még egyszer a videó legvégén). A kakasok jelentős részét, mintegy 16 madárkát levágtunk, talán kettő maradt az állományban. Most 32 madaram van, de hozzá kell tennem, hogy egy időszakban elkezdtek elhullani, minden előzmény és előjel nélkül. 4-5 állatkát veszítettünk el gyors egymásutánban. Kaptak gyógyszert, a probléma úgy tűnik rendeződött, de most meg alig tojnak. Jelen pillanatban ennek az okát próbálom kinyomozni. Egy aprócska sikerről azonban beszámolhatok; egyik este az egyik fürjemet hatalmas nyílt sebbel a fején találtam. Feltételezésem szerint a kíváncsi kismadár kidughatta a fejét az ólból és egy macska lecsapott rá és megpróbálta kiráncigálni. De símán az is benne van a pakliban, hogy a társai tették ezt vele. A lényeg, hogy nagy tettet hajtottam végre, a fürjecske fejét vékony gyöngyfűző tű és cérna segítségével, 3 öltéssel összevarrtam, beatdinnal jól bekentem és még kis kötést is rittyentettem a fejére. A műtét sikerült és a beteg mai napig él és virul. Ezt az orvosi bravúrt leszámítva azonban a fürj hadművelettel jelen pillanatban nem vagyok tökéletesen elégedett.

Ime a fürjkakasok sorsa

...No és itt vége lett a beszámolóknak, a fenti bejegyzés még 2016 június-júliusa környékén született. Emlékeim szerint a fürjeknek muszáj lett volna tápot is adni, az volt velük a gond, és utána már nem is tartottam többet. Katától és Gobótól el kellett búcsúznom. Amikor nagyobb kecskék lettek sajna átmentek a szomszéd veteményesébe és elég nagy kárt csináltak. Mivel tudtam, hogy senki sem fog nekem segíteni megcsinálni a kerítést (talán egy idegen telken nem is olyan bölcs dolog), eladtam őket az egyik szomszédnak. Sajnáltam őket nagyon, de a helyzet tarthatalan volt és kilátástalan is. Bezárni nem akartam őket és kipányvázni sem. Gáboréknál (szomszéd), tudtak szaladgálni. Aztán ugye a kecskék helyett jöttek a kacsák meg lettek nyuszik is, de aztán jött megint az armageddon. De erről szóljon inkább egy következő bejegyzés.