Gyönyörű tavaszias nap virradt ránk tegnap, ami ma is kitartott. Kiélveztem, örültem neki -- persze csak óvatosan, hiszen még február van. Valahogy úgy örültem neki, mint az egyszeri szerelmespár, akik hosszú idő után csak egy-két napot tudnak együtt tölteni s aztán megint távol kell legyenek egymástól. Az öröm nem felhőtlen, megnyugvást nem ad, de rendkívül intenzív és a kapott idő minden perce felértékelődik.
Viszkettek is a "zöld ujjaim" (angolszászéknál van ilyenje annak aki szeret kertészkedni), de visszafogtam magam. Nem biztos, hogy azt a kis gazt a fagyveszély elmúlta előtt feltétlenül ki kell szedni az íriszek tövéből, de talán el kellene gondolkodni, hogy mit vetünk az idén és milyen vetőmagot kell rendelni.
Nos ilyen és ehhez hasonló gondolatok jártak a fejemben, de tulajdonképpen szombatra már meg volt a program: Kakasvágás!
 |
| Íme az egyik áldozat |
Minden kakasom ivaréretté vált, és a 11 tyúkot 7 kakas üldözte szerelmével szinte egész nap. Akinek volt dolga már csirkékkel, az tudja miről beszélek, akinek nem, annak meg elég ha annyit mondok, hogy az egészséges arány 10 tyúkra egy kakas.Mivel szabad tartású állatokról beszélünk, nem a kakasok veszekedése volt a probléma, hanem a stressz amit a tyúkocskáknak okoztak szüntelen túlbuzgalmukkal.
6 kakasnak tehát mennie kellett, nem most, hanem már a múlt héten kellett volna, de ennyi állat feldolgozását én még egyedül nem szívesen vállalom. És milyen igazam lett! Ebben a csodálatos időben öröm volt a munka.
 |
| E öröm e bódottá |
A procedúra úgy kezdődik, hogy minden szépen kikészítünk az udvarra, műanyag zsákot amire a kakasokat teszem vágás után, edényt a vérnek és az eldobandó alkatrészeknek, pár vízzel teli vödör, konyharuhák, kiskések, kalapács, késélező stbstb. Utána jön a rohangálás. Ranko és én próbáljuk közösen elkapni a peches baromfikat. Mivel mindketten a mackósabb alkatúak táborát gyarapítjuk, elég mókásan festhetünk ilyenkor. Kifejlesztettem viszont a "vödör ráborítós" módszert, ami a szintidőnkön sokat javított.
 |
| Hatból három |
Aztán jön a vágás, kopasztás (más néven vacakolás a nem elég forró illetve túl forró vizzel), és a bontás. Ennyire még sohasem élveztem a munkát. Jól beöltöztem, a sufniból kívánságomra Gershwin majd az Abbey Road szólt, az arcomat kellemesen cirógatta a nap és az enyhe szél valamint meglepve tapasztaltam, hogy kezdek belejönni. Közben hirtelen ötlettől vezérelve a férjem tüzet rakott, és feltett egy kakast pörköltnek.
Pont akkorra végeztem, amikor a nap már kezdett arrébb vándorolni, így gyorsan elpakoltam, elmostam az edényeket. Majd beugrottam egy kád vízbe. (nemrég csúnyán felfáztam, ugyhogy most vigyázok)
 |
| Teccik látni, rendessen beöltöztem |
A pörkölős letisztázós, mélyhűtőbe porciózós fázist most Ranko csinálta, és ez valószínűleg így is marad. Egyrészt ilyenkorra már szétázik a kezem és a francnak van kedve még a pipialkatrészeket mosogatni, másrészt hétköznap ő szokott főzni, ergo a saját elképzelése szerint oszthatja szét a húst. Közben a pörkölt megfőtt, pirítóssal ettünk, mert a nokedlire már nem akartunk várni. Utána én filmet néztem, pihentem, lassan be is sötétedett és hazajöttek a mókuskáink is a "láthatásból".
De nem elég, hogy kellemesen telt el a dolgos nap, a baromfiudvarba is béke és nyugalom költözött. Egy szép, közepes termetű kendermagos kakast hagytam meg tojózni, aki vígan él is a rá ruházott joggal, néha kukorékol nagyot, de egyébként békésen kapirgál a feleségeivel.
 |
| Sanyi a csirkepásztor |
Ma délután ki is engedtem őket egy kis zöldet legelni, szegények alig találtak vissza sötétedéskor az óljukba:)
