Hiába van még mindig ötven fok. Az okosabb fák már most sárgulnak, hullatják a leveleiket. Elegük van a túlélésből, a küzdelemből a sosem látott szárazság ellen. Nem feladják, nem. De elfáradtak. Megkezdik hát visszavonulásukat, reménykedve abban, hogy a következő év könnyebb, jobb lesz.
Valahogy én is így vagyok ezzel. Hiába látok hazafelé jövet a "Laposon" még napozókat, hiába van most is bénító hőség, én már a be- és kitakarításra készülök. Van némi szőlő, amiből reményeink szerint finom mazsolát aszalunk, van valamennyi paradicsom, amit szintén aszalni lehet meg pürének, ketchupnak elkészíteni, van még egy kis cukkini, néhány óriás sütőtök, de lassan ezek kifutnak. A töveket kiszedjük a földből, és vagy a komposztra, vagy a csirkék elé dobjuk.
Kiváncsi leszek rá, hogy azért lesz-e igazi őszünk. Színes fákkal, enyhe de kellemes, napsütéses idővel. Néhol meg szemerkélő, vagy akár zuhogó esővel. Aminek októberben-novemberben örülünk, had induljanak meg a frissen ültetett fácskák, bokrocskák gyökerei.
Szóval kíváncsi leszek...
 |
| Rózsaszín, piros, sárga, fehér |
